Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

60 töredék (14. kép) női mellrészt ábrázol, a magasan övvel átkötött ruha, mely egyik mellét szabadon hagyja, megfelel Diana viseletének. Neptunusban nálunk legfeljebb a folyóvizek istenét tisztelték és ezért találjuk a neki szentelt oltárkövön (47. kép). A földgömbön álló Victoria kerek szobra (61. kép) a győzelem istennőjét ábrázolja, amint leszáll és ruháját a szél testéhez szorította. Szárnyai és karjai a felső test nagy részével hiányzanak. Egy akroteriumnak díszítésére szolgálhatott azon a töredéken (62. kép), melyen jóformán mást sem látni, mint a szélesen hátrafelé lebegő ruháját. Ritka és nálunk alighanem először fordul elő Venus victrix ábrázolása (60. kép). Ülő szobrának feje és karjai letörtek, de felismerhetővé teszi a mellén át lefelé menő kardheveder. Ruházata, mely egész testét fedte, művészileg kezelt, finom ráncvetésével tűnik ki. Istenek állhattak egy kődúc négy oldalán (Viergötterstein), közülök az egyik (63. kép) nőalak, meztelen felső testtel, a bőségszarut tartja (Abundantia?), a másik mintha úgy nyújtaná oldalt kezét a késsel, mint Silvanus (64. kép). A rómaiaknál nagy szerepet játszottak a geniusok. így minden csapattest tisztelhette a maga geniusát, főleg a legio egyes századai, a centuriák. Mint tehát az isteneknek, szobrok mellett oltárokat állítottak nekik. Egy magas oltáron (16. kép), melynek két oldalát egy-egy fölfelé futó inda díszíti, G(enio) c(enturiae) > áll és mindjárt utána parancsnokának (primipilus) neve genitivusban. A dedikáló egyik altisztje, optio eius volt. A szárnyas ifjú, amint a lefelé fordított fáklyára támaszkodik, a halál geniusát jelentette, és domborképe egy négyszögű pillér egyik oldalán fordul elő (18. kép). Hasonló, de csonka kődúc egyik oldalán (12. kép) a fáklyát maga előtt fölfelé tartva látjuk. Az aláírás aes(tas) is mutatja, hogy egy ugyanolyan négyszögű pillér domborképes oldalán (17. kép) a talapzaton álló ifjú a nyarat personifikálta. A bennszülött lakosságnak természetesen megvoltak a maga istenei, de nálunk kevésbbé találhatók, mint például Galliában és Germaniában. Epona is, akivel egy csonka oltáron (15. kép) találkozunk, és még inkább Suleviae egy másik kis oltáron (58. kép), nyugaton gyakoriak és onnan kerülhettek hozzánk. Mindenesetre jobban meghonosodtak nálunk a távol Keletről jött istenségek. Kisázsiából származott Attis, akit mint a phrygiai Cybele kedvesét időelőtti halálával és feltámadásával a halotti kultuszra különösen alkalmasnak találtak. Oltárokat nem állítottak tiszteletére, hanem sírköveken és sarkophágokon ábrázoltak. Most Attis csonka relieffején (11. kép) kívül