Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

213 akkoriban nagyon mellékes szempont volt, azonkívül 1815 körül ez a lakosság túlnyomó részben még német anyanyelvű. Ezt a magyar szövegű feliratot Szentpéteri külön érdemének könyvelhetjük el. Művészünk a magyar nyelv gazdagítása körül kifejtett fáradozásairól az alábbiakban még szó esik. 1818-ból mesterünk művészetét már teljes virágában mutató több, most már megint Pesten hitelesített alkotás ismeretes. Kettőt közülük a Székesfővárosi Történeti Múzeum őriz. Az egyik ezüst kanna bámulatos karcsú vonalvezetésével még Szentpéteri munkái sorában is feltűnik. Testén széles, magasságának egy egész harmadát elfoglaló, poncolt alapon elrendezett díszítő sáv látható, négy mandoriaalakú medaillonba foglalt lecsüngő gránátaimaszőlőfüzérekkel, közöttük kombinált virág- és akantuszindák. Talpán palmettasor, lendületesen ívelt füllel, a kiöntőcső alatt hasonló medaillonban levél- és virágcsokor. A másik darab pedig ezüst tejeskanna, csontból faragott füllel. Három karmos lábon áll, melynek felső, az edénytesthez tapadó része akantuszdíszt mutat. Tojásidomú testén, poncolt *-2? KEP. TALPAS EZÜST KANNA. I« Wertheimer Adolf tulajdona. 22.