Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

214 alapon nyolc ovális medaillonból álló virágos-füzéres, indás-kagylós sáv. Madárfejes kiöntője alsó részén akantuszdísz, fedelének széle és pereme rovátkolt. A fedél tetején stilizált fenyőtobozhoz hasonló virágidom. A dekoratív elemeknek eme festői halmozása szintén még erősen a XVIII. század ízlésében gyökerezik. A rokokóhatások Szentpéteri munkásságában tovább is követhetők. így a magyar nemzeti Renaissance társaság IV. aukcióján egy kávés- és egy teáskanna szerepelt, amfóraalakú, magas füllel. Tojásdad testén széles övben szívidomok tulipánokkal. Kerek talpán palmettasor. Pesti hitelesítő bélyeg 1822 évszámmal. Nyilvánvalók ebben az esetben is már az antik mintaképek. De ennek és az egész ábrázolásban megnyilvánuló komoly tartózkodásnak dacára a tárgyak negédes karcsúságában, tetszetős formáiban, elegáns hajlásaiban még egy bizonyos rokokóérzés észlelhető. Még fokozottabb mértékben áll ez arra a talpas ezüst kannára nézve, mely szintén 1822-ben készült és jelenleg Wertheimer Adolf tulajdonát képezi (5. kép). Kecsesen tagozott talpa, oválisán lapított tízszögű teste palmetta- és növénydíszítésével, az elegánsan felnyúló karcsú fül Szentpéteri e művét a legbecsesebb empíreművek egyikévé avatják. Ezen művek láttára a bécsi ötvösművesség legjobb teljesítményei jutnak eszünkbe, p. o. az 1815-ben készült szép kanna Anton Kölltől * gazdag dekorációjával, merészen hajlított fülével, vagy egy hasonló munka A. Rungaldier

2 gráci mestertől (Johanneum. Kat. Nr. 1355) klasszikus nemes kivitelével ; igaz, hogy mindkét művön a párizsi befolyás is tagadhatatlan. Itt tehát már nern annyira a bécsi, hanem az empire tulajdonképeni hazájának szelleme, a francia formaadás tükröződik vissza, melynek leheletét mesterünk már Kassán, Dioszeghi munkái előtt érezhette. És itt sem szabad, még kevésbbé mint máshol, a rokokó ellentétét látnunk, hanem csak annak lassú átváltoztatását. Az előző irány származékai főleg az iparművészetben még sokáig érezhetők voltak. Magától értetődőleg nagyon nehezen megállapítható, hogy melyik pillanatban történt a művészi törekvések elhajlása a copf, az empire és a klasszicizmus meghiggadtabb formái felé. Elsősorban is az egyszerűsített formák alkalmazásában öntudatos raffinait fokozást kell hogy lássunk. Hasonlóan tartózkodó formákat tapasztalhatunk a makói (1822) és kiskunhalasi (1823) kenyérosztótányéron. Mind a kettő az illető református egyházközségek közvetlen megrendelésére készült, a mi már maga is elég bizonyíték arra, hogy Szentpéteri tízévi pesti működésével már országos hírnevet szer1 Leisching, E. v., Zur Geschichte der Wiener Gold- und Silberschmiedekunst. II. 1. 2 Leisching, E. v., Die Ausstellung von alten Gold- und Silberschmiedearbeiten im K. K. Oest. Museum für Kunst und Industrie. (Separatabdruck aus Kunst und Kunsthandwerk X. Jahrgang 1907) j. 1.