Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

212 klaszicizáló elemeket inkább renaissance átfogalmazásban mutatja. Ez különben is egyenlőtlenebb alkotás, melynél a serleg nyugodt kontúrozása feltűnő ellentétben áll az egyes dekoratív adalékok (plametta, váza, virág- és gyümölcsfüzér, szőlőindák és fürtök, állatalakok) túlzsúfolt alkalmazásával (2. kép). Most meglepő fordulat áll elő Szentpéteri életében, amennyiben első pesti sikerei után visszaköltözik Rimaszombatba és egyideig ott folytatja mesterségét. Az itt alkotott nagyobb szabású műveinek sorát a m. kir. Hadimúzeum tamburbotja nyitja meg (3. és 4. kép). Ez a díszes bot, mellyel az ezredtambur a menetelő katonai zene előtt szokott parádézni és amelyet Szentpéteri a budapesti háziezred, a volt cs. és kir. 3 2. gyalogezred számára készített, több viszonylatban érdekes tanulsággal szolgálhat nemcsak a mester művészetének megismeréséhez, hanem a speciális pesti helytörténethez és nem utoljára a magyar nyelv pesti térhódításához is. A kétfejű sas a kassai ötvösség büszkeségének, Wandet János gönczruszkai remekművére emlékeztet. Az empireszerü beállítás, a tollazatnak változatos finom cizelálása és a gazdagon kiképzett emblémák azonban mutatják, hogy mennyi tudással, képzelettel és kifinomult ízléssel gyarapodott Szentpéteri bécsi tanulóévei alatt. E mellett ezen a munkán is sajátságos le nem tagadható egyenetlenség észlelhető. Bizonyos rokokóelemek átkerültek a XIX. századba is. A tamburbot ezüstdíszítését illetően bizonyosan sok a megrendelők kívánságainak rovására írandó, de az is világos, hogy annyi dekoratív részlet felhalmozásában, a girlandokban, kartusokban, allegorikus katonai és zenei jelképekben, a formafelfogás játszi mozgékonyságában oly stíluselemekre ismerünk rá, melyek messzire visszanyúlnak a XVIII. századba és a mellett szólnak, hogy a mester fiatalkorában a haldokló rokokóból is merített még termékeny ihleteteket. Sőt éppen e tamburbot felépítéséhez és pompázó díszítéséhez a XVIII. század marsallbotjai szolgálták a legközvetlenebb előképet. Ha eltekintünk a méretek erős fokozásától, a Párizsban, Wienben és Münchenben őrzött példányoknál meglepő megegyezéseket találunk.

1 Művelődéstörténetileg említésre méltó, hogy a rajta levő felirat, mely egy legnagyobbrészt osztrákokból álló és a napóleoni háborúk szerencsés likvidálása után úgy katonai öntudatában, mint centralisztikus felfogásában is erősen felcsigázott tisztikar megrendelésére készült, magyar nyelven van fogalmazva. A pesti polgárságra való tekintettel ez nem igen történhetett, mert ez 1 Max Frankenburger, Die Silberkammer der Münchener Residenz. München, 192?. 11. tábla.