Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

15 ken.

1 Mert közkedvelt motívum volt, az ókeresztény kőfaragók is szerették a szarkofágokon

2 alkalmazni. Mint kompozíció a csoportozat egyedül áll, hozzáfoghatót antik emlékanyagunkban eleddig nem ismerünk. A terebélyes, szőlővel befuttatott fa törzsére fölállott s balkezével venyigébe kapaszkodó kis Ámorról nem tudjuk, hogy mit csinál, mert jobb karja tövében letörött. Fölfelé tekint, de hogy mire, azt nem látni, mert a fa koronájának ez a föléje boruló része erősen megcsonkult ; annyi bizonyos, hogy a vele szemközti oldalon álló lombrágó kecskével nem törődik. Ennek a fa alá helyezett emberi és állati alakból álló együttesnek nincsen párja. A ránk jutott többezer bronz sorában amúgy sem nagy számmal előforduló csoportozatok közül csak kettő mutat vele távoli rokonságot, azon a réven, hogy hasonló elemekből van fölépítve: a berni Artio-bronz,

3 és az ephesosi kandelábercsoportozat a bécsi Kunsthistorisches Museumban.

4 Amaz, a gall medve-istennő, a dea Artio tiszteletének szentelt fogadalmi szobrocska, a miénkkel ellentétben egészen lazán, az antik talapzaton

5 külön-külön egy síkban elrendezett három részből van összeszerkesztve : jobbszélről ül az istennő, vele szemben balszélről emelkedik egy tölgyfa ; a kettő közt pedig, középen, hatalmas medve lépeget úrnője felé. A bécsi csoport dekoratív jellegű, zártabb kompozíció, mely nagy bronzkandeláber díszítésére szolgált s almafa tövében a kentaurosszal küzdő Heraklest mutatja. De mindkét mű stílusa és szerkesztése, tárgya és rendeltetése szerint egyaránt messze esik bronzunktól. Ha már most a hellenisztikus ízű reliefek közt keressük annak valamiféle rokonát vagy mintaképét, amelynek utánzásából vagy egyszerűsítéséből keletkezhetett volna, akkor az idillikus-genreszerű képeket, ahol fás tájban hasonló figurális elemek szerepelnek, eleve kirekeszthetjük, mert azokon az állatok mellett azokra figyelő pásztorember látható,

6 nem pedig, mint esetünkben, Ámor-istenke, kinek az állatra semmi gondja. A spalatói Juppiter1 Cagnat-Chapot, i. m. i, 686 (A vergiliusi első ecloga illlusztrálása). Saglio, Dictionn. des Ant. ?, 2, IJ2Ó flg. 4589. 2 Roma, Museo Naz. 67620 (foto Alinari 28529). 3 F. Stähelin, Die Schweiz in römischer Zeit

2 (19JI) 477 Abb. 126. 4 F. Eichler, Führer d. d. Antikensammlung (1926) 49, Abb. 25. F. Winter, i. m. 557, 2. 5 Itt rá kell mutatnom arra a meglepő hasonlatosságra, mely a berni Artio-bázis és a brigetiói Dolichenumból előkerült Romulianus-bázis közt forma és a felirat alkalmazása tekintetében mutatkozik. L. dolgozatom a^Klebelsberg-emlékkönyvben (192$) 105 és Paulovics István cikkét, Pannónia 1 (195?) 21 és 1., 2. kép. 6 Reinach, Rép. stat. 1, ?9, 185 u. a. Rép. rel. j, 507, 2. Espérandieu, Basreliefs, 7, 554: <;824_ Schreiber, Hell. Reliefbilder, 74.