Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

I43 jobboldalon a felirat végén még maradt, nem is férhetett több el, mint Aug(usti), esetleg AVGG, amikor két császárról volna szó és ezek Marcus Aurelius (161 —180) és Lucius Verus (iói—-169), akiknek uralkodása alatt tehát a tábla készülhetett. A felirat folytatása a kőtábla alsó felére esett, abba a hossznégyszögű keretbe, melyet két oldalán pelták díszítettek. Ezek a pelták, máskép amazonpaizsok, mint az amazonok, kiknek fegyverzetéhez tartoztak, kisázsiai származásúak és könnyen kapcsolatba hozhatók a syriai istennőkkel, akiknek tiszteletére a tábla szólt. A római ornamentikában azonban annyira általánosak, hogy minden bizonnyal itt is csak mint díszítmények szerepelhetnek. Tulajdonképpen a háromszögű fogantyúkat (ansae) pótolják, melyek más táblák két oldalán kiállanak. Èbben a gazdagabb, zoomorph formában, amikor a két szarv, vagy az egyik, mint a táblánkon, griífejekben végződik, inkább csak a díszes emléktáblákon fordulnak elő, pld. Angliában a legio II Aug. kövén, melyet Zingerle, Kyknos-Relief, Österr. Jahresh. XXI—

XXII (1922— 1924) S. 245 Abb. 85 bemutat. Nálunk egy nagyobb síremléken (képe Budapest Régiségei VII 1900, 49. 1.) találjuk mely a Kr. u. II. századból való. Vele egykorú lehet a mi táblánk is. Már a keretnek ez a díszes kiállítása azt mutatja, hogy a tábla a nagy nyilvánosságnak volt szánva. Az oltárfeliratokhoz hasonlóan, az istennőknek dativusban álló neveire nominativusban következik a dedikálóé : C. Jul(ius) Sextinus. Csak az a kérdés, hogy Sextinus római polgár létére, akinek neve tisztán latin és elég közönségesnek látszik, hogyan ajánlhatta a táblát syriai isteneknek. Lehet, hogy egyszerűen híve volt ezeknek, de mindenesetre jómódú és előkelő polgárnak kellett lenni, hogy ilyen szép emléket állított. A felirat mindössze annyit jegyez fel róla, hogy conductor. Hogy minek a bérlője, az nincs megmondva. Még legvalószínűbb, hogy az állami vámok (publicum portorium) bérlője lehetett és mint ilyen maga is megfordulhatott Keleten, hol megismerhette az odavaló vallásokat. Mindenesetre nagy személyzete volt és abban, mint a feliratok hosszú sora bizonyítja, sokan voltak rabszolgák, akik azok tiszteletét Keletről magukkal hozták. Cumont, Die orientalischen Religionen

3 S. 97. A keleti istenségek nagymérvű elterjedése, mint tudjuk, a Kr. u. III. században történt, amikor a bérlők helyét a vámkezelés élén már procuratorok foglalják el, kik közvetlenül a császárnak voltak alárendelve. Ez a változás Commoda császár idejében, Kr. u. 182 körül (Domaszewski, Arch. Epigr. Mitth. 13, 1890 S. 134) kezdődhetett, és mert még conductorról