Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

140 Ilyen környezetben érthető, hogy Aquincumban Dea Syria tiszteletének most már a második emlékét mutathatjuk be. Az elsőt egy régebbi felirat (C. Ili 10393) Diasuriae szentelve őrizte meg. Az oltárköveken is lehetnek domborképek, melyek a feliratok isteneit ábrázolták. Ezen a táblán még két ilyen alak maradt meg. A balra álló istennő csak a tőle jobbra olvasható feliratban említett Dea Syria lehet. A rómaiak az idegen isteneket rendesen abban a formában ábrázolták, melyet a görögöktől átvettek. Legfeljebb az attribútumok különböztették meg. Dea Syria még leginkább Demeterhez hasonlít, akivel a rómaiak azonosították is. V. ö. C. VII 759: eadem mater divum Pax, Virtus, Ceres, dea Syria. Táblánkon egyenesen állva, földig érő ruhában, fején a modiusszal látjuk, Cereshez hasonlóan. Amint azonban Lucianus (Dea Syria 31) leírja szobrát, mely a hierapolisi templomban oroszlánokon nyugvó trónszékén ülve ábrázolta, fején a sugárkoszorúval és falkoronával, egyik kezében a sceptrumot, a másikban az orsót tartotta. Roscher s. v. Syria S. 1630. Pauly-Wissowa RE. Dea Syria S. 2243. Ezen attribútumok közül az orsó és a hozzátartozó guzsaly, mint különösen jellemzők, valóban ott láthatók, alakunk két kezében és kétségtelenné teszik Dea Syriát. A falkorona csak Syriában illette meg, mert ahol tisztelték, minden városnak védőistennője volt. A rómaiak könnyen fölcserélhették a modiusszal, mely jobban felelt meg egy fonó istennőnek. A legfeltűnőbb talán, hogy áll és nem ül oroszlánok által tartott széken, mint hierapolisi szobra. Dea Syriát sokoldalúsága (Daremberg-Saglio, Diet. IV p. i$93)könynyen azonosíthatóvá tette más istennőkkel. Mint istenek anyja később összeolvadt a phrygiai Cybelevel (Gressmann, Die orient. Religionen S. $7), kit a rómaiak Mater magna néven jól ismertek oroszlánok között trónolva. Az oroszlán tehát ezen a réven is lehetett Dea Syria állatja. Csak így magyarázható, hogy táblánkon ott lépdel alatta az oroszlán. Hogy mennyire összetartoztak, mutatja egy hierapolisi érem is, melyet Gressmann u. o. S. 71 Abb. 30 közölt. Rajta egy kis templom jobboldalán oroszlánoktól tartott trónszéken ül Atargatis vagy dea Syria, elől a mezőben pedig éppúgy jobbra megy az oroszlán, mint táblánkon. V. ö. Roscher s. v. Syria S. 1638. A sémi pogányság felfogása szerint az istennőnek férfi párja (paredros) volt és Atargatist egy Baal oldalán, mint Hadad feleségét tisztelték. Az imént idézett érmen is Hadad az, kit a templom másik, bal oldalán látunk. A rómaiak persze Hadadot ezen néven nem ismerhették, hanem mint Rómában két összetartozó oltár mutatja, míg a Diasuriának (Dea Syria) dedikált oltár