Budapest Régiségei 12. (1937)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152
IM betűkkel rövidítve fordulhatott elő (C. III 4166. 4437. 11001. 11149), és mint látjuk, ebben a formában elég gyakori. Mindenesetre gyakoribb volt azonban Sol, ha Mithrasszal azonosítjuk és hívei nem annyira Solt, mint Mithrast tisztelték. Már ezért is azt kell hinnünk, hogy ezen oltáron Sol neve alatt tulajdonképpen Mithras értendő. V. ö. az előbbi oltár feliratát 132. 1. Fontosabb, hogy dedikálója, Callistus, mint görög, alig tartozhatott Silvanus hívei közé, hanem csak Mithras tisztelője lehetett. És ami még valószínűbbé teszi, Callistusnak nálunk, mint máshol is (C. Ill 12298 Augush libertus) bizonyára felszabadított rabszolgának kellett lenni, a felszabadítottak 1 P e dig °ly számmal tisztelték Mithrast, hogy Aquincumban külön egyházközséget alkottak. Ezt az oltárt is a Papföldön, a gázgyári munkástelep helyén találták, ahonnan nem messze, a Kremplmalom táján állott a felszabadítottak mithraeuma. Budapest Régiségei V (1897) 118. 1. Az, hogy Callistus fogadalom folytán (ex veto) cselekedett, midőn fogadalmát szívesen és érdem szerint beváltotta : v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) oltárainkon közönséges formula volt. Lásd Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 163.. Száma 362. 54. Kis oltár, mely formáját egészben véve megtartotta (58. kép). Magassága 48 cm, derékban 17 cm szélesés 15"5 cm vastag. Felső részének főleg jobbsarka azonban csonka és az abacus a párkány felső lapjával le van töredezve. Maguk a párkányok mind a felső részén, mind a lábazaton elég jól maradtak meg ugyan, csak a homokkőből nem lehettek oly élesen kifaragva és profiljuk kissé szegletes. Ezért a homokkőbe vésett betűk sem oly határozottak, hanem inkább bekarcoltaknak látszanak. A feliratnak olvasása mindazonáltal bizonyos : Sulevis | sacrum | Ulp(ia) Iluri\ca v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). A kelta eredetű Suleviae az anyaistennők (Matres Suleviae) csoportjába tartoznak, de külön is mint Suleviae előfordulnak. Rómában tisztelőik a túlnyomólag germánokból és keltákból rekrutálódó équités singulares, kik a római istenek mellett a hazai isteneiket tisztelhették bennök. V. ö. Toutain, Les cultes païens I p. 444. A többi oltárok is, melyek említik, ott kerültek 58. KÉP.