Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

Ill elő, hol kelták és germánok laktak. A hozzánk legközelebbi hely Raetiában Nassenfels, hol egy Sulevis sacrum felirattal (C. III 5900) ellátott oltárt találtak. Az apulumi feliratban (C. III 1156 és add. p. 1015) olvasásuk nem áll minden kétségen felül. (V. ö. Roscher, Lexikon d. griech. u, röm. Mythologie s. v. Suleviae S. 1595. 27 és Pauly—Wissowa RE. s. v.) Annál több bizonyságot nyújt oltárunk arra nézve, hogy tiszteletük nálunk is honos volt. Aki állította, Ilurica az első nő, akit tisztelői között ismerünk, és az is bizonyos, hogy nem lehetett római nő. Mintha Illyrica volna az igazi neve (C. III 14275

x Salonae), azonban egyszer egészen úgy is, mint kövünkön, Ilurica olvasható, mégpedig szintén egy dalmatiai feliratban (C. III 8441). A két név tehát azonos és egyformán annak bizonyítéka, hogy a nő illyr származású volt. Az aquincumi Ilurica azonban már mint római nő az Ulpia nevet viseli, ugyanazt, melyet Traianus császár, bizonyára azért, mert a polgárjogot neki köszönhette. Eszerint itt is Suleviae a bennszülöttek istenségei voltak és a nevük semmiesetre sem tekinthető latin eredetűnek, vagyis Suleviae és Silviae (erdei nők) nem lehetnek ugyanazok. Az oltárkövet az Aquincumi Múzeum Bot István pályaőrtől kapta, ki a Malomdülőben találta, amidőn 1908-ban ott egy kis házat épített magának. Lásd Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 164. Száma 274 (474 helyett, mint idézett könyvemben áll). 55. Feliratos tábla istenségek domborképeivel (59. ábra). Jobboldala végig letört, de éppen olyan; volt, mint a sértetlenül maradt baloldala és így könnyen kiszámítható eredeti szélessége. Jelenleg 109 cm széles, magassága 105 cm, vastagsága 13 cm, olyan vastag, hogy a falba beilleszthető legyen. Ezért hossznégyszögű volt az alakja is. Felső része az isteneknek volt szánva. Középen, aediculaszerű pálcás keretben, tetején lapos háromszög alatt áll Juppiter egy hosszúkás, felül sima párkánnyal ellátott talapzaton. Abban a typikus állásban, szembenézve van ábrázolva, amint a legjobb görög-római szobrokból ismerjük. Egészben véve meztelen, legfeljebb a nyoma látszik a balvállára felhúzott köpeny csücskének, ha ugyan attól maradt vissza. Feje, már amennyire a kis méretek mellett lehetséges, elég tisztán mutatja a Juppitert jellemző dús göndörhajat és körszakált. A jobblábára támaszkodik, míg ballábát, térdben kissé meghajtva, hátrafelé tolja (Spielbein). A leghatározottabban Juppiterre vallanak az attribútumai, amelyeknek még a tartása is az, mint más Juppiterábrázolásokon. Balkezét felemeli, hogy vele szokásos módon a földre támasztott kormánypálca gömbös végét fogja. A leeresztett jobbkezében csípője táján a villámot