Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

125 gott profil alkotja. Törzsének jobb oldalát egy szemben ábrázolt csésze (patera), bal oldalát kancsó díszíti. Előlapján a feliratot csak éppen bekarcolták és ami belőle fennmaradt, nehezen olvasható : Silvan(o) dom(estico). A kerti Silvanusnak ilyen kis oltárai a házakban lehettek felállítva. Csak annyit tudunk, hogy a Dunaparton találták, nyilván a gázgyár felső végén feltárt temetőben, mint szórványos leletet. Száma 299. 45. Oltárkő (49. kép), a nagyobb fajtából való. Magassága 88 cm, derékban 33 cm széles és 25 V2 cm vastag. Más hibája nincs, mint az, hogy abacusának bal sarka letörött. Teteje sima, oldalain virágdíszítmény. Elől középen rózsa (?) látszik, alatta inda, melynek fölfelé hajló végei a sarkokon körbe csavarva valami rózsaféle virágot foglalnak be. A párkányok egyszerűen tagolt, de tisztán és gondosan kifaragott kymát mutatnak két sírna léc között. A lábazatnak párkánya megegyezik a felsőnek profiljával és egymástól természetesen csak abban különböznek, hogy a két profil ellenkező vonalban halad. A felirat olvasása a vésre felé kissé bizonytalan. A legvalószínűbb : Sdvano | domest(ico) \ sacr(um) Poly\idus Aur(elii) Ani\ceti v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). Az oltár a nálunk különösen tisztelt Silvanusnak van szentelve (sacrum). Domesticus 49- KÉP. mellékneve jelenti a kertek védelmezőjét és Silvanust, mint ilyent említi a legtöbb feliratunk. Hívei természetesen főkép a gazdálkodással foglalkozó bennszülöttek lehettek. De ez nem mindig tűnik ki a dedikálok nevéből. így ezen oltár dedikálója egészen ismeretlen nálunk. Talán nem is egészen hibátlan a neve. Mintha Polyclitus elrontott formája volna vagy a korinthusi feliratból (C. III 544) ismert Pollidiusé. A görög név annál valószínűbb, ha a következő név olvasása Anicetus. Egészen biztos ez a név egy másik aquincumi oltárkövön, melyet szintén ez alkalommal (IIÓ. 1.) bemutattunk. Itt azonban genitivusban áll, mint mindig, mikor az illetőnek rabszolgájáról vagy libertusáról van szó. De az az érdekes, hogy Anicetus is, görög létére nálunk csak libertus lehetett és az