Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

124 gazdagságára és tekintélyére mutat mindenesetre, ha hívei közé a város első polgárai tartoztak. Ezt az oltárkövet is Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 207 ismertettem, hol az előbbi hármat. Száma 330. 43. Oltárkő töredéke (47. kép). A hátsó oszlopos folyosó falában lévén beillesztve, inkább kőlapnak látszik, melynek profilírozott keretbe foglalt mezejében áll a felirat. Magassága 60 cm, szélessége 51 cm. De felső részében a leütött párkány és az istenségnek szóló dedikáció kétségtelenné teszik, hogy oltárkővel van dolgunk. Felülete annyira lekopott, hogy a betűk rajta, különösen lejjebb, alig vehetők ki. Biztos mindössze a felirat kezdete : Neptu\no 47. KÉP. 48. KÉP. Nálunk Neptunus kevésbbé jelenthette a tenger istenét, hanem inkább mint a bennszülöttek istenségét tisztelték, ki a folyóvizeket őrizte. így a nymphákkal és Danuviusszal együtt fordul elő egy vindobonai oltárkövön (C. Ill 143 59

27

). De magában is állhatott, rendesen Augustus melléknévvel, pld. C. III 41 24 (Zalaapáti). Egyszerűen Neptunusnak van dedikálva az a nagy oltár, melyet neki Aquincumban C. lui. Geminus Capellianus helytartó emelt. C. III 3486. Palota-Újfaluról, egy középkori épületromból való és úgy lehetett befalazva, hogy az idők folyamán ennyire lekopott. Száma 373. 44. Pici oltár felső fele (48. kép), homokkőből. 14 cm magas, derékban 7V2 cm széles, 8V2 cm vastag. A négyszögű abacus helyén a tányérszerű bemélyedésnek kívülről is kerek formája van, elől kis orommal, mely két egymásba rakott háromszögből áll. A párkányt nagyolva, durván kifara-