Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

HERAKLES ÉS OMPHALE ELEFÁNTCSONTRELIEF AZ AQUINCUMI MÚZEUMBAN Az aquincumi múzeum, mely leleteinek gazdagsága és szemléletes elrendezése miatt mint rendkívül tanulságos helyi múzeum, méltán örvend kitűnő hírnévnek a külföldi szakkörök előtt, nem régen egy kis relief birtokába került, mely művészi értéke, valamint ábrázolása tárgyánál fogva, de anyaga miatt is különös érdeklődésünkre tarthat igényt. Elefántcsontból van faragva, abból az anyagból, mely az antik művészet minden korában és területén, Elő-Ázsiában és Egyiptomban épúgy mint az asgsei kultúra körében, Hellaszban és Rómában került földolgozásra mind a díszítő művészet, mind a kis plasztika, sőt — gondoljunk a chryselephantin istenóriásokra — a nagy szobrászat alkotásainál is, de a mely sokféle és sűrű alkalmazása ellenére, romlandósága miatt aránylag csak kevés, nagyobbára töredékes emlékét juttatta ránk. Nagyobbszámú, a stilisztikai fejlődést bántóbb hézagok nélkül szemléltető elefántcsontfaragványok épen csak az antik világ végső, átmeneti szakából maradtak fönn, abból a korból, midőn a keresztény consulok és főtisztviselők a klasszikus művészet pogány típusait használják föl a diptychonokon, melyekkel hivatalba lépésük vagy más fontos esemény emlékezetére a császárnak vagy barátainak kedveskedtek. Míg ezek az ú. n. consularis diptychonok, valamint a keresztény tárgyú ókori elefántcsontművek sorozatai, melyek az antik motivumok alkalmazása, ill. megőrzése révén a klasszikus művészetnek fontos és beszédes tanúi, ismételten részesültek művészettörténeti méltatásban,

1 addig a görög-római elefántcsontplasztika egyéb emlékei, egy félbeszakadt kísérletet leszámítva,

2 mind ez ideig rendszeres összefoglalást és földolgozást nem nyertek. S ha e szerint nem is lehet teljes áttekintésünk ezen emlékcsoport művei fölött, a főbb múzeumok ide vonatkozó anyagának ismerete alapján elmondhatjuk, hogy az aquincumi múzeumnak szóban forgó reliefét méreteinél és jó karban maradásánál fogva, főleg azonban 1 Stuhlfauth, Die altchristliche Elfenbeinplasíik. Freiberg i. B. 1896. A. Maskell, Ivories. London, 1905. Molimer, Ivoires. Paris,, 1896. L. v. Sybel, Christliche Antike. Marburg, I909. II. köt. 228. sk. 1. H. Graeven, Frühchristliche u. mittelalterliche Elfenbeinwerke in photogr. Nachbildung. 2 Serien. (England-Italien.) Dalton, Byzarrt. Art and Archasology. Oxford, 1911. Diehl, Manuel de l'art, byz. Paris, 1910. 2 H. Graeven, Antike Schnitzerein aus Elfenbein u. Knochen in photogr. Nachbildung. Serie I. (1—80) Italien ; és hozzávaló Textband. Hannover, 190}. I*