Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

kíteni: ä győztes choregos vagy költő drámájának tartalmát vésette márványba és ezt a reliefet a győzelem jeléül nyert háromlábbal díszített emléken helyezte el. Tovább menve a méretekbeli, valamint a stilisztikai egyezésük alapján fölteszik, hogy a három relief egy és ugyanazon győzelmi emlék számára készült *• és egy drámai trilógia előadásának művészeti megörökítése (bár e három mondának trilogikus összekapcsolása ugyancsak nehéz), sőt már az emlék negyedik oldala számára is jelöltek ki drámai, itt reliefes tárgyat: a Niobe-mondát. Ha ez utóbbi következtetéseket magunkévá tennők, azt mondhatnók, hogy a trilógiához természetes kiegészítésül kínálkozik a szatirdráma s minthogy, mint föntebb említettük, tudomásunk van róla, hogy Ion és Achaios írtak Omphale czímü szatirdrámát, a mi reliefünk ábrázolását, mint megfelelőbbet, a Niobe-mondai tárgy helyett egy kis fantáziával a choregikus emlék negyedik oldalára képzelhetnők. De ennek határozottan ellentmond reliefünk előadásán uralkodó komor hangulat, mely a pajkos jellegű szatirdráma művészi megjelenítésénél elképzelhetetlen. Egyébként pedig Gruppe

2 kételyeivel szemben is ragaszkodunk a már hangoztatott Wilamowitz-féle véleményhez,

3 hogy a fegyvereitől megfosztott s női ruhába bujtatott Herakles képe a hellenisztikus kor találmánya s így az aquincumi elefántcsont-dombormú ábrázolása nem hozható egy sorba a három alakos reliefekkel, melyek az V. századbeli görög dráma hatása alatt állanak. Mindamellett hajlandók vagyunk reliefünkre is alkalmazni azt a magyarázatot, melyet szerkesztésbeli mintaképéről, az Orpheus-domborműről, fölállítottak, t. i. abban szintén irodalmi vonatkozást, befolyást látunk, csakhogy ennek a vonatkozásnak szálait későbbi korban, az Augustuséban véljük föltalálhatni. Erre a korra utal ugyanis az emlék stílusa. Ha a monda előadásának módja, a már érintett tartalmi okok körülbelül kizárják, hogy az aquincumi relief, vagy, ha nagyobb emlék másolatának tartjuk, annak eredetije egykorú legyen azokkal a müvekkel, melyekhez szerkezete, az alakok drapériája s általában stílusa szerint első tekintetre hasonlít, s azt a kört és korszakot keressük, melyben egy ilyen, a klasszikus mestereket s motivumokat utánzó, régieskedő munka keletkezhetett, azonnal Pasitelesék és az új-attikai iskola

4 körére, azaz nagyjából Augustus korára kell gondolnunk, a mikor a művészi teremtő erőnek, a frissen alakító eredetiségnek helyét a klasszikus művészet mintaképeinek utánzása, a Hellasz emlékhelyeiről hajószámra össze1 Ruesch, i. m. 47. I. Bulle, Der schöne Mensch

2 587. Heibig, Führer 3 II. 8. 1. 2 Griech. Myth. 497. I. * Herakles, P 71. 1. 4 Ezek jellemzését adom Beöthy Művészettörténete I. köt. J72. sk. lapjain.