Budapest Régiségei 10. (1923)
Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215
174 mint művészetnek hanyatlását kezdte előkészíteni, másrészt a rézmetszésben már ekkor kidomborodott, virágzásnak indult új grafikai értékek kezdtek visszafejlődni, hanyatlásba hullani. Ekkor lépett ki a metszés művészetének egy új lendülete az ismeretlen homályból s a kötött témájú metszetek egyhangúságát iparkodott eltüntetni azzal, hogy a témával rokonságban levő csoportképeket, szinte majdnem különálló kis képecskéket varázsolt a metszetek beépítetlen előterébe. Magának e gondolatnak kipattanása, — mely ma oly természetesnek látszik előttünk, — rendkívül nagy jelentőségű. Új fejlődési irányt jelölt ki a grafikában, új művészeti feladatok erőpróbájává lett s a szövegillusztrácziókat művészeti objektumokká emelte föl. Később, a kezdet nehézségein túlhaladva, történeti értéket is képviselhetett. Nevezetesen a nagyobb tanultságú metszőművész most már az üres előttérbe egész kulturhistóriát vihetett bele. Nem egy metszet értéke csupán abban áll, hogy elmúlt kor valamilyen ruházatát, népszokását, eszközét, stb. őrizte meg az utókor számára. Valószínű, hogy a metsző néha nem is erre az előtérbeíi ábrázolásra fektette a fősúlyt, hanem a kép főtémájára. Ilyen történeti és művelődéstörténeti szempontból általában a XVI—XVII. századbeli városillusztráló, tehát legnagyobbrészt hitelesnek készült metszeteket három főcsoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azok, a melyek önállóbb jelenetekkel (harczi jelenetek, párharczok, lovasok s gyalogosok összerobbanása, népünnepélyek, játékok, felvonulások) népesítik be az egész előteret. A második csoportba sorozzuk azokat a metszeteket, a melyek egyes, kortörténeti szempontból tipikus alakokat (főúr, harczos, katona, munkás, nő, gyermek) mutatnak be. S végül a harmadik csoportot azok a metszetek alkotják, melyek az előtérben gondosan kidolgozott épülettipusokat (ház, kastély, erőd, templom) mutatnak be. Ezek a látszólag szerény igényű kis részletképek néha oly értékes és, gazdag művelődéstörténeti ismereteket őriznek számunkra, melyeket semminemű egykori följegyzésből ki nem sajtolhatunk. Annyival nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk az előterek illusztráczióinak, mert a metszők általános szokása ézerint (a mely abból a távlattani törvényből fejlődött ki, hogy a mi közelebb esik a néző szemeihez, az nagyobb) ezek a részletrajzok rendszerint gondosabbak, nem vázlatszerűek, nem elnagyoltak. Azután meg többnyire azt rajzolta az előtérbe a metsző, a mit jól ismert; a korabeli, körülötte folyó élet ellesett jeleneteit, alakjait, tárgyait. Szóval egy darab életet. •;*•••' ;.: Alábbi sorainkban a XVI— XVII. századbeli, Pest-Budát ábrázoló német metszetek ezen előtérbeíi illusztráczióit mutatjuk be s a hol lehet, azoknak
