Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

175 törtéheti vágy kulturhistóriai értékelését is megkíséreljük. Vizsgálni fogjuk még ezeket abból a szempontból is, hogy a korukbeli művelődés talajába mennyire nyúlnak bele ? Érdekesnek tartotta-e ezeket az ábrázolásokat a XVI—XVII. századbeli társadalom művelt rétege? Ama századok úgynevezett műveltebb osztályainak artisztikus érzéke még koránt sem volt oly egységes alapon fejlesztve, hogy a megjelent krónikaillusztráczió-metszetek az ő lelki szükségletének megfelelően születtek volna meg. A művészetek minden ága, a legkisebb igényű metszésművészet is, a maga külön arisztokratikus világában élt, fejlődött s virágzott, és csakis a kiválasztottak, a nagy kultúrájú előkelőbbek szellemi életével lépett szorosabb kapcsolatba. A festő, szobrász, rézmetsző — fejedelmek s fejedelmi személyek számára dolgozott inkább. A rézmetszés művészete, mint föntebb említettük, tette meg az első komoly lépést a művészet szoczializálása fejé. De még annyira fölötte állott ä fejletlen közízlésnek, hogy azt nyújtotta a köznek, a mit jónak látott; fejlődését semminő irányban sem befolyásolta a közönség köréből esetleg kiinduló szellemi vágy. : : A ránk maradt XVI—XVII. századbeli krónikairodalom s történeti irodalom illusztrácziói tehát csakis az azon korbeli metszésművészet törekvéseit, művészeti czéljait, irányelveit tolmácsolják a mai kutatónak, de nem mértékei azon kor közízlésének. Ez utóbbira, a mi minket ezúttal mégis érdekel, csupán abból tudunk következtetni, hogy mely krónikák illusztrácziói jelentek meg utánmetszéssel nagyobb tömegekben; vagyis a voltaképeni vándormetszetek. " V .••'••'•: :. : Az előtereket benépesítő metszetrészletek azonban rendszerint a közízlés, közérdeklődés forráspontjában álltak. A harczi jelenetek a XVI—XVII. századbeli ember mindennapi életéből voltak mentve, szinte azt mondhatnánk: koruk aktualitásai voltak. Ebből az imént vázolt szempontból vizsgálva tehát az előtér-rajzokat: egy lépéssel közelebb jutunk ama kor emberei lelki életének s külső életviszonyainak megismeréséhez. De ném kevésbbé fontosak e részletrajzok a metszőművész tudásának, történeti ismereteinek, meglátóképességériek megismerése szempontjából. Minket ezúttal a német metsző érdekel, a maga korába, környezetébe beállítva. Észre kell vennünk, hogy a faji szellem erejébe vetett hit, ha halavány, szerény vonatkozásokban is, de mégis csak kicsillan a megerősödött, kifinomult német grafika XVII. századbeli munkásságából s új lendületek, nagy czélok elérése felé mutat. A német krónikák ábrázolásai hova-tovább uralkodó erővel nyomultak be a többi kultúrnépek hasonló szellemű fóliánsaiba: forrásokká váltak, mikből hollandus meg olasz metsző merítettek. Az augs-