Budapest Régiségei 10. (1923)
Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215
17? dalát. Mint már annyiszor: Nyugat és Kelet világtörténeti jelentőségű küzdelme egyetlen vár ostroma körül jutott döntésre. Ahhoz a gazdag, ha nem is tudományos értékű krónikairodalomhoz, mely az 1684. és 1Ó86. évi budai ostromok hosszabb-rövidebb leírásait őrzi, hangulatosan simul az ostromképek egész raja, melynek típusait e fejezetben mutattuk be. A történetíró számára valóban keveset jnpn^dajal^aj^kökat már feltártuk; de a korukbeli műveltebb olvasónak még tudtak újat mondani, vagy legalább is tudtak nemesebb hangulatot varázsolni a körül a messze idegenben elhagyatottan vergődő vár körül amely egy nagy folyó hegyköSzöruzott lejtője .közepén kettős hegyháton áll, tűr. vár s egész világtörténeti rokonszenves szerepével az alája özönlő keresztény lovagok lelkületéből olyanszerű érzéseket tudott kicsiholni, mint a milyen érzésekkel egykoron egy másik lotharingiai herczeg, a nemes lovag Bouillon Gottfried, hadai közeledtek egy másik város felé. ; Az előtér benépesítése. A/ffiVL m á ja .-XY Tft század rézmetszői közül a legtöbben festészettel ja fngtelkmtak s már PZ a kfírirjm^n^jriagg. is elég volt arra, hogy a rézmetszés művészetébe olyan újszerű törekvéseket vigyenek, a melyek a metszetnek, mint művészi alkotásnak fejlődésképességét fokozzák. À szinek "háTmöniáját helyettesíteni kellett a vonalak mozgást lehelő erejével, a rendszerint nagyobb méretek helyett sokszor nagyon kis terület — kötött terület — állt a rézmetsző művész rendelkezésére, a mely területen belül neki egész csoportokat, valóságos miniatűr tájképeket kellett megoldásra vinni. Az ily módon támadt új művészeti nehézségek a rézmetszőművészek alkotóerejét új oldalról tették próbára. A A metszet fejlődéstörténetéből tudjuk, hogy annak egyik igen jelentős szerepe volt egy időben, a reprodukcziók egyéb módszerei híján, a nagy mesterek festményeit lemezre karczolni. A művészet népszerűsítésének első csiráit látjuk e másolásokban. A metszeteknek az a csoportja már most, mely a történeti s földrajzi munkákat volt hivatva illusztrálni, akár mint szigorúan vett szövegmagyarázó, akár hangulatkeltő művészi lapok, a rézmetszés imént jelzett művészeti törekvéseit kénytelen volt ebben a formában feladni. Különösen azok a metszetek kerültek ilyen helyzetbe, a melyek városokat, várakat, hadállásokat ábrázoltak. A téma adva volt, a művész keze kötve volt s akár hű, akár képzeletbeli városábrázolás volt is, mindenképen rideg szövegrajzzá zsugorodott össze a metszet. Ennek azután kettős hátránya mutatkozott. Egyrészt a rézmetszésnek
