Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

I40 Ha most a XVI—XVII. századbeli Pest-Budát ábrázoló német metszeteket nézzük, csupán abból a szempontból, hogy a mecsetek elhelyezéseit s alakját tanulmányozzuk, előre is kijelentjük, hogy egy-egy mecset helyének megállapításához, ha döntő bizonyítékokat nem is, de az átutazók följegyzéseinek megerősítéséhez vagy helyreigazításához útbaigazításokat nyújtanak. Midőn az előbbi fejezetekben iparkodtunk bebizonyítani, hogy a XVI— XVlI. századbeli krónikaillusztráló metszetek a modern történeti felfogástól még nagyon eltérő, viszonylagos hűségre törekedtek s jeleztük, hogy például házsorok, városrészletek topográfiai nézőpontból megbízható ábrázolásait azokon hiába is keresnénk, más czélja lévén a krónikásnak és metszőnek egyaránt, "ezek után ugyané metszetek a mecsetekre nézve előre hitelüket veszthetnék. Itt azonban egy új szempontot kell kiemelnünk. A mint tudjuk, a jelzett évszázadokban a templomok még mindig különös gonddal épültek, mert a váltakozó harczok hevében e városszerűen megépített, helyenkint őrtornyokkal erősített épületek különösen ki voltak téve a rombolásnak, jó czélpontul és jó gyalogsági fedezetül szolgálván a küzdő feleknek. Ama kilencz komolyabb ostrom alatt, mely 1Ç26 és 1686 között a mi Budánkat szinte alapjaiban rendítette meg, azt tapasztaljuk, hogy a templomok legalább is alapromjaikban mindig megmaradtak. A legtöbb budai templom helye s így emlékezete tehát a köztudatban maradhatott. Azok a metszők tehát, a kik kegyetlenül elpusztított városunkban jártak abból a czélból, hogy a helyszínén csinált vázlatok alapján karczolják azután otthonukban rézbe a város látképét, a füstölgő, üszkös romok között mindenkor könnyedén ismerhették föl az egyházi czélú épületeket, a szokottól eltérő alapformájukról is. Másrészt, ha csak messziről nézte is a metsző Budát, akár a Margitsziget déli csúcsának valamelyik magasabban fekvő romjáról, akár Pest felől, vagy épen a Jánoshegy oldaláról : a templomtornyok vagy minarettek karcsú vonalai élénken tűntek szemükbe s a város egységes képét tagolták. Ezért a bemutatott metszetek s a velük rokon metszetek ebben a közös vonásban megegyeznek, hogy a tornyok és minarettek majd mindegyiken élesen ki vannak rajzolva. Vizsgálódásainkat ezekután arra irányítjuk, hogy egyrészt mely metszetek közelítik meg a mecsetek elhelyezésében a történeti igazságot, másrészt találunk-e metszeten oly mecsetet, melyről egykorú följegyzések nem tudnak, de a mely esetleg — még sem a metsző képzeletének alkotása. A Fontana-metszet kipróbált hűségéhez folyamodunk ez összehasonlításoknál s Némethy Lajos nagy gonddal készített forrásművének egyik-másik