Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

10 st S úrnőd lába előtt — — — — — — 3 4 Tetteid elmondád, — mért dicsekedni velük ? — ,oi Sidoni öltönyben pompázva beszélsz ilyenekről ? Nem némítja-e meg nyelved a czifra ruha ? S Omphale most a te ékes fegyvered ölti magára S hordja a rabjának büszke troféumait ! Menj most nagy-büszkén, hőstetteidet no regéld csak, A mi te nem vagy már, férfi helyetted e nő. Annyira meghalad ő, mint hősök hose, te rajtad Győzni nagyobb sor, mint győzni leverteiden. Ő sütkérez most fényében hősi valódnak ; no Mondj le sajátodról : van, ki örökli hired. Ah szégyen, hogy az ő puha vállát díszíti a nyers Bor, melyet a vadról húza le hősi kezed. Megcsalod így, nem tudva, magad : rólad, nem a vadról Nyert győzelmi jel ez ; győztes a győztesen ő. Lernai mérget ivott vasad' asszony hordja kezében, Ámbár gyapjúval telt guzsalyat se bir el. És a kezébe vévé a te nagy, vadölő buzogányod, S így ura fegyvereivel nézte tükörbe' magát. Mind ezt csak haliam! Lehetett nem hinnem a hirnek : 120 A fülön át enyhébb fájdalom éri szivünk' . . « I (Csengeri János fordítása.) Ovidiushoz hasonlóan rajzolja az Omphalénál szolgáskodó, elasszonyosodott hőst Seneca Phaedrájában : 2 Alkmene szülöttje letette tegezét és az oroszlánbőrt, szmaragdgyűrűt húzott ujjára és gondosan fésülte haját ; lábszárát is arany díszíti s bíborszínű saru födi lábát; hatalmas keze pedig, mely egykoron a 1 Mivel a Pongrátz Gellért-féle fordítás (Pest, 1865) nem üti meg a mai irodalmi mértéket, ezt a részletet kérésemre Csenged János professzor úr volt szíves (Sedlmayer krit. kiadása, Vindob. 1886, után) dolgozatom számára lefordítani ; fogadja e szívességeért e helyen is köszönetem. 1 Phasdra, ? 17 sk. Natus Alcmena posuit pharetras et minax vasti spolium leonis, passus aptari digitis zmaragdos 520 et dari legem rudibus capillis ; crura distincto religavit auro, luteo plantas cohibente socco ; et manu, clavani modo qua gerebat, fila deduxit properante fuso : 32s Vidit Persis ditique ferax Lydia regno deiecta feri terga leonis * * umerisque, quibus sederat alti regia casli, tenuem Tyrio staminé pallam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom