Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

1 il buzogányt forgatta, türelmesen pergeti a gyapjúfonalat : ily szomorú változásban látja őt most a gazdagságára büszke keleti ország népe; hatalmas vállát, mely egykoron az eget tartotta, most az oroszlánbőr helyett puha asszonyi biborpalást burkolja. — Teljes joggal kérdi tehát a költő az Őrjöngő Hercules ez. tragédiájában,

1 vájjon hősnek nevezheti-e azt, ki válláról levetette az oroszlán bőrt, hogy ajándékul adja szeretőjének; hős-e az, kinek kezéből kiesett a buzogány és kinek teste keleti hímzett ruhában pompázik; hős-e az, ki illatos olajjal keni borzas haját, s ki harczaitól híressé lett kezével most az asszonynak való rézdobot veri s büszke homlokát barbár fejdíszszel övezi? — Ismét egy másik tragédiában (Hercules Oetasus) harmadszor is elénk állítja Seneca a szerelmében elaljasodott Herakles szomorú képét. A dajka meséli, hogy Tmolusnak, Omphale férjének vendégeként beleszeretett a királynőbe, s rabjaként oda ült a guzsalyhoz, hogy ügyetlen kezében sodorja a nedves fonalat ; levetette büszke válláról az oroszlánbőrt, szalagdíszszel ékesítette homlokát, arábiai illattal kente meg bozontos haját és rabszolgája lett szeretőjének.

2 Domitianus császár kegyeltjének, Statiusnak költészetében is találkozunk a női ruhába bujtatott Heraklesnek képével: a Thebais ez. eposz egy helye leírja, hogyan nevette ki a lydiai nő szeretőjét, Amphitryon mostohafiát, mikor az levetvén félelmetes oroszlán bőrét, hatalmas testére akarta ölteni a lágy női biborruhát, mikor a guzsalyt forgatta és izmos jobbjával pengetés közben majd hogy széjjel nem verte a rézdobot.

3 Azután már csak egyszer olvasunk még római költőnél mondánkra vonat1 Here. fur. 465 sk. Fortém vocemus cuius ex umeris leo, donum puellse factus, et clava exeidit fulsitque pictum veste Sidonia latus? íortem vocemus cuius horrentes comas maduere nardo, laude qui notas manus460 ad non virilem tympani movit sonum, mitra ferocem barbára frontem premens ? 2 Here. Oet. 571 sk. hospes Timoli Lydiam fovit nurum et amore captus ad leves seditfccolus, udum feroci stamen intorquens manu, nempe illa cervix spolia deposuit feras 375 crinemque mitra pressit et famulus stetit, hirtam Sabasa marcidus myrrha comam. 3 Statius, Theb. 10, 646 sk. Sic Lydia coniunx Amphitryoniaden exutum horrentia terga perdere Sidonios umeris ridebat amictus et turbare colus et tympana rumpere dextra. it