Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

ii8 Ez az ábrázolási mód bizonyítja legjobban, hogy gyakran egy és ugyanazon rajzon a szigorú pontosság s a csapongó fantázia békén férnek meg egymás mellett a XV—

XVII. század földrajzi ismeretei világában. Ha megkíséreljük e kérdés elfogadható magyarázatát adni, a XV—

XVI. század történeti ismereteinek színvonalát kell mértékül venni. Ezt a színvonalat pedig csak úgy sikerül megismernünk a maga egészében, ha történeti irodalmunknak idevágó eddigi kutatásait összevetjük s ennek eredményeképen a szellemi képet megrajzoljuk. Mindjárt elején beleütközünk abba a nagy (részben még ma is nyitott) helytörténeti kérdésbe, hogy a két testvérváros elnevezései, Pest és Buda, alias Ofen, hogyan fejlődtek ki évszázadok folyamán s hogyan, mi okból cserélődtek fel a nevek? Már a fáradhatatlan kutató Rómer is megsokallja azt a kemény küzdelmet, mit a három név eredetének és a helységek közt cserélgetésének bizonyítása miatt folytattak régibb kutatóink.

1 Övé az érdem is viszont, hogy koráig a három névnek okiratos bizonyításait csoportos kimutatásba foglalta, hogy valamennyire áttekinthessünk e kérdésen. A Buda és Pest nevek eredetét magyarázó monografisták, a mi Thuróczink, Bonfinius, Priscus Rhetor, Georgius Wernher, majd a szorgalmas J. Podhradczky, N. Oláh, Horvát István különböző idevágó nézeteit közkézen forgó műveikben eléggé bőven dolgozták fel, egymást igen sokszor átírva, egészen Rómerig. Salamonnak jutott a föladat, hogy nagy monográfiájában e kérdést is a tőle megszokott alapossággal világítsa meg. Mi csak a végeredményre utalunk. E szerint a régi Pest a középkorban nem csupán a mai balparti Pest neve volt, hanem Budáé is, a «mons novus pestiensis», vagyis a pesti újhegy kifejezés főtanusága szerint.

2 Ha a mi íróink sokáig nem tudták tisztázni e kérdést, még könnyebb belátnunk és feltételeznünk a külföldi krónikaírók és illusztrátorok részéről, hogy a két nevet föl-fölcserélték. Ebből a név^avarból támadt jóhiszemű tévedésük, a midőn «Pest» mögé a budai hegyeket rajtolták be. Ez az illusztrálási elem tehát így csúszott be a XV—XVI. század köztudatába : «Pest» (vagyis Buda) mögött nagy hegygerinczek húzódnak a Duna hajlásával párhuzamosan. Mint már említettük egy ízben: a krónikák, kronológiák stb. irodalmi izlése megengedte, hogy a szöveget s az illusztrácziókat is szabadon harácsolják 1 «Pestnek régi nevei már kifárasztották monografistáink türelmét.» Rómer: A régi Pest. p. id. 2 «A mai Gellérthegy nyerhette Pest nevét egy vagy több barlangról . . . A hegy nevét természetes volt átvinni a Dunapart azon szakaszára, hol a barlangos vagy sziklás hegy messziről megmutatja az utasnak, hol van az a nevezetes pontja a nagy folyamnak, mely messze földre legalkalmasabb révnek, átjárónak.» V. ö. Salamon i. m. II. p. 64,. 65, ...... :,...-.