Budapest Régiségei 10. (1923)
Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215
117 bástyarészekből van megalkotva. S végül a Sz. Gellérthegy oly magasra nyúlik, hogy az alatta szinte síkon elterülő Budát teljesen lenyomja. Megmunkálásáról, művészeti értékeiről sem mondhatunk sok jót. Széles, erős vonalvezetést látunk ; nagyon szereti a metsző az éles ellentéteket az árnyékolásban: a Duna átkanyargó szakaszát hófehéren hagyta s e vakító fehérségbe az erősen árnyékolt budai tornyok sokféle rajza nyúlik bele. Ebből à korból, ily szerény technikával készült lapot, a mely Pest-Budát ábrázolná, többet nem ismerünk. A túlerősen mélyített határvonalakkal úgy élezi a kontúrokat, mint az egy évszázaddal öregebb fametszeteknél látjuk. Tájkép, melynek történeti hivatását csak a nagybetűs jelmagyarázatok árulják el, igen szerény módon. Ennek a lapnak megszületését a művész részéről semminemű történeti s helyszíni előtanulmány nem előzte meg. A Pest-Budát jellemző fő illusztrálási elemekből karczolta rézbe, az előttünk álló tájképet. Ezzel eldöntjük tehát hitelességének kérdését s művészi értékének csekélységét is. Befejezi e sorozatot Hermundt egy finom rézkarcza, mely Feigius Wunderbahrer Adlers-Schwung czímű, 1694-ben Bécsben megjelent művét díszíti. Felírása fönn, jobbról: Ofen f. 232. Ez sem készült helyszíni felvételek után. A Krisztinaváros felől futó bástyafal úgy van bekarczolva, hogy bizonyos egyenlő közökben találunk köröndöket, a melyek teljesen egyformák s a valóságnak meg nem feleltek. Voltaképen ez is ostromkép s inkább az ágyúzást, a hadállásokat, az ostromlók sánczműveit iparkodott a metsző visszaadni. Gsak a teljesség kedvéért emlékeztünk meg erről. Az kétségtelenül megállapítható, hogy elődeiből ez a metszet is vesz át részleteket, a maga egészében azonban mint új típus jelenik meg előttünk. Utánzóira nem bukkantunk még ez ideig. '•'-•••;• «Pesti hegyek.» Az előző fejezetben bemutatott nyugati ábrázolások mindegyikén láttuk, hogy Pest városának hátterét a metszők hatalmas hegylánczokkal népesítették be, miáltal nagyon zavaró, hamis képet nyújtottak a korukbeli érdeklődők számára a mi két városunkról. A Meldemánn-féle képen, melyet mint ősforrást használtak fel az összes nyugat felől való ábrázolások metszői, gondos részletességgel kidolgozott s egymás mögött terraszszerűen emelkedő dombsorokat látunk. Ezeket a dombsorokat azután a későbbi krónikaillusztrátorok képzeletből hol megnagyobbították, úgy hogy hegylánczokká nőttek meg, hol csak hullámos lankás dombvidékké zsugorították. 1 * Sálamon s Römer is elismerik a Meldemann-rájz sokirányú hitelességét. V. ö. Salamon i. m. és Rómer : Adalék a budai várnak a törökfoglalás előtti helyszíneléséhez. ;>..:
