Budapest Régiségei 9. (1906)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72

$1 14- Oltárkő felirat nélkül. Magassága 88 cm, szélessége derékban 31 cm, vastagsága 22 cm. Az ásatásokból származik, még pedig 1900-ban a Duna felé vezető kocsiút mentén feltárt lakóházak falai között látott napvilágot. Az előoldalon a párkányok fönt és lent ki vannak faragva, egy lécztagból és az ú. n. kymából állanak, de a két oldallapon hiányzanak, helyettük rézsútosan lefaragott sima lapokat találunk. 1^. Icarus kerek márványszobra, hiányzik feje s jobb keze, lábai pedig térden alul csonkák. Magassága 34 cm. Találták 1901-ben Ó Budán a Flórián-tér és Vörösvári-út sarkán épült ház alapozásánál. Bell és Schödl építőmesterek ajándéka. A meztelen testen nincs más, mint a chlamys, mely keskenyen összehajtva a bal vállról a jobb csipőig a mellet rézsútosan átfogja. A jobb láb kevéssel előbbre áll, mint a bal. Leeresztett bal karját Icarus kissé hátrafelé nyújtja, mintha repülne. Az alkar körül szalagok vannak kötve, melyek a szárny odaerősítésére szolgálnak. Azonfelül, úgy látszik, mintha még markával a szárny fogantyúját fogná. Magából a szárnyból csak éppen egy kis darab maradt meg s mint ezen látható, a szárnyak tollai egyenként ki voltak dolgozva. Ezen Icarus hazai szobrainknak egyik legjobb darabja. A test tartása természetes, tagjai arányosak, sima, puha formái pedig első tekintetre elárulják, hogy a művész egy ifjút akart ábrázolni. Ehhez képest egészen közönséges munka az a két Icarusszobor, melyek a Nemzeti Múzeumban vannak és Ziehen publicatiójából ismeretesek.

1 Egy kis Icarusszobra van aztán a szombathelyi múzeumnak, de mint faragvány még jelentéktelenebb. És nálunk még egy harmadik helyen is tudok egy Icarusszobrot, ugyancsak a közepes fajtából, melyet azon munkámban akarok ismertetni először, hol a Nemzeti Múzeumon és aquincumi múzeumon kívül található pannóniai kőemlékek leiró lajstromát nyújtom. A motívum mindegyiknél ugyanaz, a repülőfélben ábrázolt ifju, a kinek az volt a tragicuma, hogy a magasból a földre zuhant. Jelképe az emberi életnek, melyet pályafutása közben letör a halál. Mindenképpen alkalmas volt tehát arra, hogy a síremlékeket díszítsék vele. 1 Arch. Ert. IX (1889) 157. 1. 7*