Budapest Régiségei 9. (1906)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72

4

8 még helyenként fenmaradtak. Hátul nyers, annak jeléül, hogy fülkébe volt szánva. A vállhoz támasztott pálcza, melyet a bal kéz fog, a földig ért, alsó vége azonban letört. A leeresztett jobb kéz egy rövid görbe kerti kést lefelé fordítva tart. Silvanus fejét bozontos haj fedi, arcza bajuszt s rendetlen körszakált visel. Alsó ruhájából csak a bal alsó lábszárat fedő része függőleges redőivel látszik. Különben az egész testet a bal vállon összekapcsolt s a jobb alsó lábszár közepéig érő köpeny takarja. Ugyancsak a bal vállhoz van erősítve még egy felső ruhadarab, mely az egész jobb kart és a fél mellet fedi. A lábujjak alig vehetők ki, talán mivel a lábakon is valami harisnyaféle van. Más hasonló ábrázolásokon Silvanus rendesen csizmákat hord, melyeknek szárai rojtosak. V. ö. a Budapest Régiségei V, 126. lapján bemutatott Silvanusképet. Ez esetben Silvanus attribútumai közül egyedül a görbe kerti kés kétségtelen, a másik kézben levő hosszú rúdhoz, ha csakugyan az volt, hasonlót t. i. egy rövid botot — legfölebb Reinach Repertoire műve I, 175. lapján közölt Vertumnus kezében látunk. Másfelől azonban a bozontos hajú és szakállas fej, a téli öltözet, minőt a mi földmivelőinknek viselnie kellett, szóval az egész parasztos külső, csupán Silvanusra, az erdők és szántóföldek őrző istenére, lehetnek jellemzők. 10. Silvanus kerek szobra, mely az istent szintén állva ábrázolja, de térden alul csonka. Magassága óo cm. Az óbudai Dunaágból, a hajógyári felhúzó híd felett 188 Ç-ben kotorták ki s Wodiczka E. Lajos, a dunagőzhajózási társulat műszaki felügyelője mentette meg s azután 1902-ben az aquincumi múzeumnak ajándékozta.