Budapest Régiségei 9. (1906)
Láng Nándor: Figurális terrakották az Aquincumi Muzeumban 3-32
26 szemlélteti) az előbbinél sokkal gondosabb munka; szemöldök, szemhéj és szemgolyó pontosan, természethűen van mintázva ; az orr kissé széles ugyan, annál szebb a gazdag hajzatnak l kecses, elegáns elrendezése, mely a fejet kontytyal koronázza, míg oldalt hullámos fürtökben omlik le, elfödve a fület úgy, hogy csak a fülbevaló nagy karikájának fele tűnik ki alóla. A mennyiben tisztán az arcz vonásai alapján megkelhetjük, itt is Venusábrázolással van dolgunk. Biztosabb talajon mozgunk a férfifej meghatározásánál. Ez a fej ugyanis (oldalnézetes képe a terrakotta természetes nagyságának felel meg) hajában fönt kétoldalt (2 cm.-es) törési síkot mutat, melyek kétségkívül a letörött szárnyacskákat jelzik (bal oldalt a szárnyacska hátulsó kezdete még fél cm.-re tisztán kivehető) s így elárulják, hogy a fej valamely Mercurius-szobrocskához tartozott. Mercurius, az adás-vevés és a szerencse istene, megtartotta jelvényei között a szárnyacskákat, melyeket görög elődje, Hermes, mint az olymposiak hirnöke, mint a szélnek és levegőnek istene, saruján, lábán, pálczáján, avagy petasosán, ha pedig a kalap hiányzott, hajában viselt. Az utóbbi eset elég gyakori, 2 főleg a római korú bronzszobrocskák között. A szárnyacskák alapján történt meghatározást kiegészíti az arcz képzése, a mennyiben teljesen megfelel ama tipusnak, melylyel a Kr. e. V. század óta (mikor a szakállas Hermes háttérbe szorul) a görögök s utánuk a rómaiak az istent ábrázolni szokták s a melynek legklasszikusabb megvalósítása PRAXITELES olympiai Hermesében jutott ránk. A mi fejünk is érett, ephebos-korú ifjú képét nyújtja, derült görög profilú arczczal, rövidre nyírt fürtös hajzattal. Az aquincumi terrakották közül ez a Mercurius-arcz a legsikerültebb. Szemközti nézetben meglepő életteljesség uralkodik rajta; a szemöldök, szemhéj és szemgolyó gondosan és jól vannak részletezve; éles metszésű orra, szája, homloka, mely a PRAXITELES Hermesére emlékeztetően alsó részében kidomborodik, valamint a homlokát koronázó kis fürtök helyesen vannak megmintázva. Oldalnézetben azonban csakhamar észrevesszük a mintázás hibáit, nevezetesen a koponyának helytelen, keskeny voltát s a hajzat hátrább fekvő részeinek elhanyagolását, a mennyiben ott csak kis tölcsérszerű Nemzeti Múzeum régiségtára III. termének 22. tárlójában látható (a hová Aquincumból kerülhetett, valószínűleg Rómer útján) és ez is sajátságosképen ugyancsak félig, arczreszleteben van meg s Ugyanazt az egyenes síkú törést mutatja. 1 V. ö. Heuzey, figurines 41. t. i., Samlg Sabouroff II. köt. CXXXII. c. 2 Reinach, Rép. de la Stat. I. 160. 4 , 5 . 562.6, 7. ?6j. 5. 564.6. (márványszobrok), II. 151.10. 19.8. 155.7,8. 156.3,7. 158.7. 160.3,7. 161. i., III. 46.1. 48.9,10. (bronzok). Roscher, Lexikon II. 2825 hasáb (Bonner Jahrb. 57, TO?.).
