Budapest Régiségei 9. (1906)

Veress Endre: Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár 1684-1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról 103-170

i oç sében s parterősítésekben való jártasságának; Bécsben meg figyelemmel olvasták jelentését.

z De a törökök úgy körülfogták századát, hogy menekülése közben (1683 július 2-ikán) két tatár elcsipte s a Győr alatt heverő török táborba vitte, hol Achmed temesvári basa hat talléron szolgájául megvette. Ennél nagyobb csapás nem érhette a dicsőségért szomjazó ifjú grófot, mert így tétlenül kelle vesztegelnie, s mi több később Bécs ostrománál még segítnie is a pogánynak, a helyett, hogy részt vehetett volna a keresztyének küzdelmében, a miért lelke sóvárgott s tulajdonképpen elhagyta hazáját. De azért folyton tanult, jegyezgetett s tökéletesíté töröknyelvi tudását. Nagyjában ismeretes irodalmunkban is, miként hurczolták a Bécs alól menekülő török sereggel Budára, s hogyan kerülte el kétszer is a halált két bosnyák testvér könyörületessége révén, kik a basától megvették s betegen és kimerülten magukkal vitték Boszniába, honnan szinte kilencz havi szenvedés után nagy váltságdíjon csodás módon szabadult.

2 Szabadságát visszanyerve, 1684 április elején ért Yelenczébe, s a mint jóakarói s barátai körében kipihente fáradalmait, részletes jelentést küldött április 22-ikén Lotharingiai Károly herczeghez, a készülő felszabadító hadjárat új vezéréhez. Ebből közöljük (I. sz. a.) a Budavár fekvéséről és hadi jelentőségéről szóló érdekes részletet, melyet két hónap múlva Lipót királyhoz intézett nagy emlékiratába is felvett. Kifejezte ebben egyszersmind, hogy a mint egészsége teljesen helyreáll, újból hajlandó ő Felségét és a keresztyénség ügyét szolgálni,

3 s remélvén, hogy ajánlkozása tényleg hasznos lészen, július elején ismét útnak indult Németország felé. A királyi család — melyet Linzben talált — nyájasan fogadta a már halottnak hitt ifjú olasz főurat, s mivel ügyét Hermann badeni őrgróf is melegen felkarolta, rögtön Budára küldték, melyet Lotharingiai Károly hadteste jó reménységgel készült ostromolni, minthogy éppen akkor vert meg egy török sereget a közeli Ercsény határán.

4 A megkerült rabot a főhadvezér menten bemutatta Starhemberg index curiae-uramhoz és gróf Battyáni Christof uraimékhoz ó kegyelmekhez, minekokáért minden rendektől ne csak személye respectusban vétessék, hanem minden helyen mind oda s mind visszajövet lizonyos kísérőket rendelvén melléje és szekereket adván alája, ahhoz illendő gazdálkodással is hozzája lenni ne terheltessenek; várván másból jóakaratomat. (Eredetije a bolognai egyetemi könyvtár Marsigliíratai $j. k 168. 1.) 1 Jelentése a császárhoz : Progetto per fortifica: e il fiume Rab. (Eredeti fogalmazványa ugyanott, az 55. k. 147—156. 1.) 2 Beliczay id. értekezése 23—25. 1. 3 Ilyen előterjesztést tett május havában a hadi tanácsnak is, de ma ennek csak iktatói kivonata van meg a bécsi hadügyi levéltár HKR. 1684. Prot. Exp. fol. 2J4. alatt. 4 Ez az 1684 július 22-iki Érd melleti csata volt, melyben a lotharingiai herczeg Musztafa pasa fölött teljes győzelmet aratott; Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika II. része (Budapest, 1897.) 248. 1.