Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

127 5 volt bronz, köztük egy kétélű csákány abból a típusból (Hampelnél XXXI. 5.), mely Reinecke szerint ugyancsak a II. időszakot jellemzi s Magyarországon kívül ritkán Csehország és Közép-Németország egyes vidékein fordul elő. Más tipus a rákospalotai csákány; köpüje alacsonyabb s a kettős él helyett laposfejű gombához hasonló korongos fokkal van ellátva, mely a köpüvel együtt megkülönbözteti a Reinecke által egynek vett tüskés korongban végződő felső-baloghi csákánytipustól (Hampelnél XCIV. 7.). Vannak azonban egészen egyező idomok, minők az igen diszes alsó-némedi, szentkirályi, mezőberényi, gyapolyi és a kiálló köpű helyett egyszerű nyéllyukkal ellátott gaurai s az egyszerűbb tőkési, nagyiklódi, zentai, hosszúháti és bikácsi csákányok,

J melyek közül a mezőberényi és gaurai csákányokat Reinecke díszítésüknél fogva a IV. időszakba helyezi, hozzáteszi azonban, hogy a forma megvolt már a II. időszakban is, míg Kossina valamennyit a II. időszakból származtatja.

2 Nem kicsinyelhetjük a diszítésmód kronológiai jelentőségét s épen azért újólag hangsúlyozom, hogy a II. és IV. időszak közt nem lehet olyan nagy időbeli különbség, melyet egy külön fejlődési korszak (az ú. n. III. időszak) szakítana meg. Erre vall a rákospalotai lelet egy másik darabja, a korongidomú csücskös boglár is, mely ép úgy előfordul a II. (alsó-némedii, ráksii, vattinai), mint a IV. időszak leleteiben (bonyhád vidékiben és ráczegresiben).

3 Hasonlót tapasztalunk a tölcséralakú csüngődísznél, mely a II. időszakbeli rimaszombati meg az abaujszántói, kisterennei, magyar-csaholyi, tornyos-németi, simonfai leleteken kívül a IV. időszakba helyezett bozsoki, kurdi és kemecsei leletekben is feltalálható.

4 A korongos fejű és csavart végű rákospalotai, ráksii, sárbogárdi, sajó-gömöri, szobi, kistorbágyi stb. nagytű mása megvan a rácz-egresi leletben is,

5 mely Reinecke szerint átmenetül szolgál a IV. időszakba. Ugyancsak a rácz-egresi lelet szoláltatja a rákos-palotai karimásvégű vastag karperecz hasonmását, úgy hogy még díszítésük is egyezik ; ugyanilyen a II. időszakbelinek mondott szegedröszkei lelet karperecze,

6 mely utóbbiban feltalálható ezenkívül az a szé1 Hampel J.: A bronzkor. XXIX. i. LXXXI. 4. LXXXII., LXXXIV. CCL. 1. — U. o. CXCIX. 4. — Arch. Ért. 1895. 261. 1. 1897. 105. 1. 57. a. 1878. 287. — Wosins^ky Tolna pm.' a\ őskortól. I. k. 303. 1. 2 Arch. Ert. 1899. 225—226, J22. Zeitschr. f. Ethn. 1902. 210. 3 Hampeí id. m. CLIII. 29. CLXI. 1—6. CCXXi. — Arch. Ért. XIV. J88O. 57. Új foly XXII. 1902. 49. 4 Hampel id. m. CXIII. 14. CC!I. 8. A bozsokit, mely egy edény széléről csüng le 3 kis karika ból álló lánczon 1. u. o. C. t. 11., a kurdit u. o. CCXIII. 3—10, a kemecseit CCXXXIV. t. 8. L. még Arch. Közi. II. k. Képatlasz,

V. rész. XIX. t. 120. XXI. t. iji. XXII. t. 166. Arch. Ért. 1900. XX. k. 81. 1. 5 Hampel id. m. CGXXI. 5—4. CCXXIII. 7—8. CXIV. íj—20. CCXXV. 6. CLXI. 10—11. V. ö. Arch. Ert. XIV. 1880. 55. 6 Hampel id. m. CLXI. 13. s még inkább 14. sz. U. o. CLXXXV. 1.