Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

66 telén, erős torlódás a Madonna mozdulatát is jelzi. Ismét gyöngéden símúl hozzá a kebelhez, pompás, széles ránczokat vet a jobb karon, a melynek finom formája mégis olyan hatásosan tűnik elő a vastag kelme alól. Néhány nagy, határozott hajtékban hull alá az a rész, a mely a jobb vállon megakadt és legalul egyesül azokkal az erősen hajlott, keskenyebb redőkkel, a melyek a bal karra vetett rész lehullása következtében keletkeztek. Az a nagy gond, a mely Mária ruhájának kivitelét jellemzi, meglátszik a kis Jézus ingecské­jén is, a mely vékony kelméből való, finom, éles törésű és szorosan hozzá­simul az apró test idomaihoz. A dombormű erősen megrongált állapota nem engedi meg, hogy a födetlenül maradt testrészek formáit, kivitelét apróra megismerhessük. A Madonna kissé előre hajtott arczának legnagyobb része elpusztult. Mégis jellemző az arcz formáinak lágy, fiatalos jellege, a homlok enyhe hajlása, a szemgödör csekély bemélyedése, a szemöldök teljes hiánya, a csillag nélküli szem héjainak éles rajzolata. A formákban nincsen semmi keménység, semmi matronalis vonás. Igen különös, kedves hatású az a gön­dör hajfürtöcske, a mely a kendő alól kikandikál. Meglehetős épségben maradt fönn a nyak ; a jobb alsó karnak és kéznek legalább a helyzete, rajzolata világos, a bal kéz pedig majdnem teljesen ép. Mindenütt finom, nyúlánk formák; a bal kéz ujjainak elhelyezése épenséggel jellemző az olasz kora renaissance szobrászatára. A gyermek testének fölső része teljesen hiányzik. Csak sejthetjük azt a mozdulatot, a melylyel anyja kebeléhez simult. Üde, természethű a kövér lábszárak ábrázolása, a nélkül azonban, hogy a gyermeki test lágy fölületé­nek, könnyen eltolódó zsirránczainak föltüntetéséig elmenne. Különösen jel­lemző a lábak helyzete, olyképen, hogy a lábszárak a térdtől lefelé éles szögben térnek el egymástól. A Madonna, a keresztény művészetnek ez ősi tárgya, óriási szerepet játszik az olasz renaissance művészetben. «Olaszország palotáiban, utczáin, nyilvános és magángyűjteményeiben, Európa nagy múzeumaiban, különösen a Louvreban, a londoni South Kensington múzeumban és a berlini múzeum­ban aránylag óriási, százakra menő számban maradtak fönn ilyen Madonna­dombormúvek a XV. és XVI. századból. Anyaguk a legkülönbözőbb. Bronz­ból és márványból készültek az előkelők, gazdagok, terrakottából és stuk­kóból a szegényebbek számára. Csak elenyésző részök valóban eredeti, hatá­rozott jellemet föltüntető alkotás, a melyeket biztonsággal hozzá lehet fűzni egyik vagy másik művész nevéhez; a legtöbb csak többé kevésbbé sikerült másolat, utánzás, valamely híres, kedvelt műnek gyöngébb változata. Több­nyire keretbe foglalták, gyakran befestették, megaranyozták őket, bizonyára

Next

/
Oldalképek
Tartalom