Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

óo foglalja el. A kapunak a helyreállítást megelőző állapotát már több ízben képben is bemutatta a koronázó templommal foglalkozó irodalom. Tudjuk, hogy a dombormű tárgya részletesen, sok alakkal, a középkorban igen elterjedt ikonographiai typus szerint ábrázolta Mária halálát. Mária ágya előtt, imazsámolyon térdel, körülötte szertartásosan imádkoznak az apostolok, mintegy assistálnak a haldoklónak. A magasban angyalok között Krisztus jelenik meg, karjai között tartván Máriának gyermek alakját öltött lelkét. Az eddig közzétett reproductiók olyan aprók, olyan kevéssé élesek, hogy azokból a dombormű jellegét is alig lehet fölismerni, a részletek meg épenséggel elenyésznek. Ezért nem tartjuk fölöslegesnek, hogy a dombormű egy részletét reproducáljuk. A templom helyreállítása alkalmából a tympanon egy töredéke a Fővárosi Múzeumba került. Ez a töredék kettejét ábrázolja annak a négy ülő alaknak — nyilván a négy evangélista alakjainak — a melyek a csúcsives mező felső részén, a lebegő Krisztus alakjától jobbra és balra, a tympanon szélén voltak elhelyezve (6. kép). A négy közül csakis ez a két alak maradt fönn, a másik kettő a századok viszontagságai folyamán a dombormű nagy részével együtt teljesen elenyészett. Ezek is ugyancsak csonkák : a fölső alaknak feje, mind a kettőnek mindkét karja hiányzik. Mégis előkelő helyet foglalnak el középkori szobrászatunk emlékeinek kis csoportjában. A tömör, tagozott szegélyű székeken ülő alakok elhelyezése, mozdulata a késői kor daczára is a legjobb hagyományok követésére vall. Komolyan, ünnepélyesen ülnek, a nélkül a túlságos mozgékonyság, játsziság nélkül, a mely a késő gótikus szobrászati műveket annyira jellemzi. 6. kép. A budavári koronázó templomról való töredék. A Fővárosi Múzeumban.