Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

4° azonos jelenetet mutat egy Görögországból származó domborműves kőtáblácska a belgrádi múzeumban.

1 Végül van két emlék,

2 melyeken a lovas mögött két ifjú és a lovas előtt három nő áll. Mindezek a példák általában azt tanúsítják, hogy a lovas gyakran mel* lékalakok kíséretében van. Nem hiszem, hogy ezeket mindig egyformán kell értelmezni. Nem is jellemzik egyformán ; értéküket és jelentőségüket tehát a jellemzés alapján kell majd megállapítani. Az apulumi és a görögföldi (belgrádi) táblák kisérő személyzete vetnek legtöbb fényt a mi katonánkra és a fátyolos asszonyra. Mindkét táblán a heros ábrázolása úgy keletkezett, a hogy Hoffiüer a thrák herosok emléktábláinak jelenetét átalában magyarázta.

3 A görögöknél |dívó hallottas domborművek mintája után készültek eredetileg. A halott lóháton nagyobb idomban áll családja közepette, mely adorálja, férfiak és nők veszik körül, többször a fán fölkuszó kígyó mutatja, hogy halottról van szó és gyakran oltár is van mellette a herosi cultus bemutatására. Az apulumi és belgrádi táblán az ifjú és két nő görög mintából vétettek át, az üdvözlet és szomorkodó kéztartás gestusai, a gyászfátyol is illettek abba az eszmekörbe, melybe a thrák isten környezetében divó jeleneteket beleképzelték. Ez talán még a halandók hódolata a thrák heros, vagyis inkább a lovas kabirrá változott heros iránt. Az utánzott mellékalakok értelme a külső forma megtartásával a thrák fölfogásban utóbb megváltozhatott. Mikor a görög typusokból thrák typusok lettek és a hőssé vált görög családapa thrák törzsheros íett, sőt lovaskabirrá változott át, a fátyolos öreg asszony, a ki táplálta a lovat, terra materré vált és azon módon az ifjú és a fátyolos leányból a nép személyesítői lettek, kik a nép istenét tisztelik és szolgálják. Mikor a lovast megduplázták, a terra mater kapta a középen a főhelyet, a másik két alak pedig kívül maradt, mint eddig. így látjuk az ötös csoportot némely metszett köveken, melyeken elég tér volt a teljes csoport ábrázolására. Az Odescalchi-féle gemmán

4 jobbra a jobbját fölemelő leány, balra pedig a phrygiai sipkás ifjú áll, ez utóbbi a fölfelé hajló kígyó farkát fogja. A Brown-gyűjteményben létezett gemmán 5 igen parányivá lett a két dákocska és nyilván már nem világos a kőmetsző előtt az értelmök, az ifjú fölemeli kezét, a nő pedig koszorút tart jobbjával maga elé. Itt tehát a dioskurok 1 Arch. Ért. 190J okt. füz. soroz. 14. sz. 2 U. o. 1$. és 16. sz. 5 Thracki konjanik czímű czikkében, megjelent a zágrábi Viestnik 1902. VI. k. 192 202. lapjain. 4 Sorozatunkban a 66. sz. ; 5 U. o 64. sz. - -. r