Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

4j és kabirok mögött néha röpülő Victoriával tévesztette össze a leányzót a gemmametsző. - A genetikus átváltozás régibb formája tehát világosabban maradt meg az Odescalchi-gemmán, ámbátor az, hogy a phryg ifjú fogja a kigyó farkát, önkénytes újítás. A régibb schema más újítása midőn a phrygiai ifjú helyébe római katona lép. Az apulumi tábla öregasszonya jóformán ugyanaz maradt, csakhogy, mivel most két ló van mellette, mindkettőnek kivan szolgálni, és mindkét kezével teszi azt a mozdulatot, melyet előbb csupán jobb kezével tett. A jobboldali leány gestusa szintén csak kevéssé változott, azelőtt arcza felé emelte kezét, a szomorúság jeléül, most kissé odább emeli, az üdvözletre, a mi a typus mostani alkalmazásában indokoltabb. A kétféle fölfogás, a szomorkodás és üdvözlés közti határozatlan ingadozás mutatkozik rajta, mikor a korongokon (a—d) lép elénk a leányzó, ellenben nincs kételyünk gestusa iránt a mitroviczai táblán és analógiáin, épúgy üdvözli a terra matert, mint üdvözlik a lovasok. Ennyire tehát elég bizton haladhattunk a magyarázatban, de fönakadunk mikor azt keli megidokoínunk, hogy miért lépett katona a thrák ifjú helyébe.* A katona csupán a carnuntumi töredéken és a tizenhárom «hivatalos» ólomképen fordul elé : egyéb emlékeken még nem találtuk, bár női társa mindig ott volt. Talán azt kell föltételezni, hogy azok a «katonás» lemezek kizárólag thrák segédcsapatokban szolgáló katonák számára készültek. Kevésbé kecsegtető az a vélemény, hogy miként egyéb mysteriumos vallásokban voltak a hivők között a fölavatások sorrendje szerint fokozatok, úgy a kabir mysteriumban is voltak fokok és a katona ily fokot jelezne. Ez utóbbi fölfogás kevésbé elfogadható, mert a baloldali katonának így megvolna az ő szertartásos értelme, de az ő jobboldali párját nem lehetne ugyanezen magyarázat alá vonni. Tehát addig, míg az emlékek ujabb sora nem fog biztosabb magyarázatra kellő alapot nyújtani, azt a föltevést tartjuk legvalóbbszinünek, hogy ez a katona is thrák; ezzel szűkebbre szorult a compositió értelme, már nem az egész thrákságra, hanem csupán bizonyos csapatokban szolgáló hontársakra vonatkozik. Ily magyarázat a hivatalos táblácskákat új világításba helyezné. Azok talán csupán katonák által föntartott szentélyek jelképei voltak és csupán katonák számára készültek. Ez megmagyarázná, hogy a képek miért oly egyformák és azt is, hogy miért készülhettek nagyobb csínnal, szabatosab* Sorozatunkban 42. sz. Budapest Régiségei. VIII.