Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

Ü kán (<?), látjuk a segesvári, egy bukaresti, egy temesmegyeí, egy terracínaí, egy aquilejai, egy dunapentelei, egy tordai, egy kolozsvári, ó-szőnyi, kápolnai, sziszeki, egy Trau-féle, egy grindi, egy n.-múzeumi és egy pozsareváczi kőtáblácskán.

1 Ez a 17 emlék nem mindig oly ép, hogy a féltestű nőt kisérő két lovas is megvolna egészében, a fejük többször letört, de a mikor épségben vannak a lovasok, fejükön ugyanaz a phrygiai sipka van, mely a thrak lovast és a kabirt szokta jellemezni, némelykor azonban födetlen a lovas feje, de ekkor legalább a tartása vagy mozdulata vág össze a többi idézett emlék lovasaival ; szembetűnő, hogy a ló gyeplőjét fogja a lovas, lándzsát is döf a ló alatt fekvő ember felé, de nem emeli szertartásosan az istennő felé jobbját. Ez a szertarsásos kézmozdulat akkor lép föl, mint egyik jellemző sajátszerűség, mikor a középső istennő egész alakjaival áll a két lovas között. Az aquincumi lemezkén ilyen a két lovasszent kézmozdulata; azért azt véljük, hogy egész alakú nőt kell oda képzelnünk a közepére. Más két korongon is (/?, c) az egész alakú istennőt üdvözlik a lovasok kézemeléssel, sőt talán még rhytont is emel föl az egyik lovas. A fent leírt mitroviczai táblácskán és az analógiáján a lovasok kezüket emelik az istennő irányában. Ugyanily gestust mutatnak, de bal kezüket emelik a lovasok a virunumi táblán,

2 egy carnuntumi töredéken 3 ismét jobbját emeli a fönmaradt baloldali lovas, végül van egy kis calcedon intaglio,

4 melyen az egyik lovas jobbját, a másik balját emeli. Ez a gestus azonban csak akkor lehetséges, ha nincs a kezük máskép elfoglalva; van eset mikor mindegyik lovas hosszú szárú póznán kígyós zászlót lenget, mint p. o. a carnuntumi töredéken.

5 Ehhez hasonló a két kígyószászlójú lovas egy bécsi metszett kövön ;

6 egy más intaglion a hegyes süvegü ifjak hosszú póznájú lándzsájukkal a lovak alatt fekvő emberi alakok felé döfnek

7 és egy harmadik metszett kövön az egyik lovas magasra emeli a háromágút, a másik meg a Nilus kulcsát (?).

8 Mind a három utolsó esetben a középső női alak mindkét lónak a szája felé vagy szája alá nyúl. Az etetést leghatározottabban a carnuntumi töredék mutatja (11. ábra), ezúttal az istennő mindegyik ló szája elé egy kis négyszögidomú edényt tart. 1 Mindezek részletes leírását lásd az Arch Ért. 1905 okt. füzetében közölt «Lovas istenségek» czimén közölt összeállításban. 2 Lásd az Arch. Ért. 190J. októberi füzetében az emlékek összeállításában a 40. számot. 3 U. o. 42. sz. — 4 U. o. 67. sz. — S U. o. 22. sz. — 6 U. o. 6<j. sz. • - 7 U. o. 66. sz. 8 U. o. 64. sz. 5*