Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

ío} Szabó István tanyája melletti kerek halomban csontváz mellett talált, hasa közepén kiálló gyűrűalakú füllel ellátott 12 cm. magas agyagfazék, melyet Szabó István segédjegyző a M. N. Múzeumnak ajándékozott (Rég. N. 79/1898.); a tói malom melletti dombon e sorok írója ásatott fel 1899-ben néhány sírt, melyekben a fölszíntől alig egy ásónyomra kinyújtott csontvázak voltak eltemetve s egyik mellett korongon készült bögre és 12V2 cm. hosszú vaslándsa volt (Rég. N. 43/1899.); egy hosszú vaslándsát már az ötvenes években is ajándékozott Bakics János ügyvéd a N. Múzeumnak (Rég. N. 42/1853.); a falu közepén pedig egy csontváz derekán hengeralakú kagylógyöngyöket találtak, melyeket (28 szemet) Kovács Illés földbirtokos szintén a Nemzeti Múzeumba juttatott (Rég. N. 56/1866.). Mindezekből az látszik, hogy Péczel lakott hely volt a kőkorban is, a vaskor első időszakában is, de a közbeeső bronzkorra nincsenek biztos nyomok, mert az urnatemetkezés emlékeinek fölvett edények esetleg vaskoriak is lehetnek. A legdélibb őstelep volt Budapesttől keletre a vizsgálódásunk körébe eső területen a gombai Várhegy, mely a kőkorból benyúlt a bronzkorba is. A gombai telepet 1858 őszén id. Kubinyi Ferencz vizsgálta meg.* A földvár a hegyháton délkelettől északnyugotnak terül el s egy magasabb csúcsban végződik, mely előtt déli irányban két sáncz volt. Cserépdarabokat, kőtöredékeket, állatcsontokat a Várhegy egész területén lehet találni; Kubinyi a déli és keleti oldalon s a hegy ormán ásatott, itt voltak a tűzhelyek faszénnel s hamuval, köztük sok szarvasagancstöredékkel, marha-, ló- és disznócsontokkal. Az edények sem idomukra, sem diszítésükre nézve nem hasonlíthatók a tököliekhez, sokkal egyszerűbbek s nem oly változatosak, mint ezek, csupán néhány fényesre csiszolt vörös és fekete bögre mutatja, hogy a kőkori fazekasság nem barbárosodott el teljesen. De már nagyon., aláhanyatlott, a mi különösen a díszítés szegénységén ; látszik meg; az egész edények közt csupán egy volt diszítve (Arch. Közi. Képatlasz VI. t. 11.): öble fölött körülfutó, két vízszintes vonal alatt függélyes barázdákkal, a többin még ennyi sincs. A cserepek közt a bütyökdiszítésen kívül vannak egyszerű rovátkos edényszélek, domború szalagban ujjbenyomásos dísz, benyomott pikkelyforma sorok s aztán a szalagdísznek néhány egyszerűbb, többnyire bekarczolt változata. A Kubinyi F. által a N. Múzeumnak ajándékozott tárgyak csupa agyag-, kő- és csontneműek; volt köztük 14 bögre s egy nagyobb füles edény felső része, melyet még 1853-ban ásatott ki Fáy János földbirtokos és az ő ajándékakép adta át Kubinyi, volt továbbá * Arch. Közi. 1861. II. k. 104—T09. 1. és Kép-Atlasz. V. rész. III—IV, VI—IX. tábla. / i