Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

ío4 két táltöredék, agyagkanál, tölcséralakú agyagtöredék, fedőrészlet, aztán agyagkorongok, két agyag-gúla, tapasztöredékek és cserépdarabok; ezenkívül két sajátságos gömbforma agyagtömb, tetején egy, oldalt két lyukkal (Arch. Közi. Képatl. VII. t. 33.), efajta, majd zsemle-, majd körte-, majd dinnyegerezdforma agyagtárgyak a gombosi kőkori telepről ismeretesek ; * ezekhez járul még két szerpentinbalta töredéke, két kővéső, öt őrlőkő, hat csiszolókő, egy átfúrt szarvasagancs, szarvascsontból készült véső, két csontlyukkasztó és egy amulettenek használt disznóagyar, a mi többek közt a lengyeli kőkori népesség hagyatékában is feltalálható ; ide tartozik még az őskori telepeinken (Tószeg, Szíhalom sat.) oly .gyakori s nagy tömegben előforduló édesvízi kagyló, mely egyik legfőbb tápszere volt az európai kőkor népének. (Rég. N. 103/1860.). A gombai telepről való ismereteinket sokban kibővítik az 1873. év folyamán Fáy Elek úr által több izben ajándékozott régiségek (Rég. N. 35/1873, 45/1873, 56/1873, 62/1873.), melyek két bronztűn kívül szintén kő-, csont- és agyagnemuekből álltak, mint Kubinyi F. leletei, nevezetesen volt köztük egy kőbalta, hét bazalt-, szerpentin- és egyéb kővéső, két köszörűkő, egy parittyakő, egy kőamulette, továbbá szarvasagancsból készült kalapácsok, simítok és lyukasztók, négy agyagkúp, agyagkarikák, gyöngyök és orsófejek, egy édesvízi kagyló s aztán hét edény, de a mellett, hogy egészben véve megfelelnek a Kubinyi-féle tárgyak általános jellegének, újabb adatokat is szolgáltatnak az összehasonlításra. A bögrék közt előfordul a mészbetétes diszítésmód is, egy csészén pedig egy a kolozsvári múzeum tulajdonában lev') tordosi edény

2 pontozott vonaldiszítését találjuk ; van aztán az agyagnemüek sorában egy a szíhalmi, tószegi, pilini, lengyeli, vattinai, petrisi

3 stb. őstelepeken is előforduló állatalakokhoz hasonló jellegű bika, melynek — sajnos — elől, hátul letört a lába. (Rég. N. 35/1873, 45/1873, 56/1873, 62/1873.) Volt aztán Fáy úr adományában a kő- és csonteszközökön kívül — mint említettük — még két nagy bronztű is gombaalakú fejjel ellátva (Rég. N. 45/1873. 1—2.), minők a bronzkor elejéről ismeretesek,

4 a mi közelebbről is meghatározza a gombai telep idejét. Abból az átmeneti korszakból való, a mikor a neolithkori nép még a régi kő- és csonteszközöket használta, de már a bronzzal is kezdett meg'•• Arch. Ert. XXIII. 190J. ÇS. 1. 9—12, 16. ábra. 2 Rajzát 1. Zeitschr. für Ethn. 190J. XXXV. 2/j. füz. 442. 1. 1$. á. 3 HampelJ. Catal. de l'expos, piéhist. 118—119. 1. és Bronzkor. LXXI. t. 5—12. L. még Arch. Ért. XXII. 1902. J5$. 1. Wosinszky M. Tolna vármegye a^ őskortól. 152. 1. XLIII. t. I. és jji. 1. LXXX. t. ç; á. Arch. Ért. XIX. 1899. 173. 1. 42. á. XXI. 1901. 226. 1. I4—

IÇ. á. XXII. 1902. 419. 4 L. Reinecke P. tanulmányát Arch. Ért. XIX. 1899. 246. 1. V. ö. 246. 1. V. ö. 241. 1. VII. t. 11. á.