Budapest Régiségei 7. (1900)

Éber László: Aquamanile a Fővárosi Muzeumban 85-97

90 rólok, még pedig igen jellemző módon gyakran a vatnkarl formában, a mi víztartó embert jelent.

1 Másrészt több olyan példányt ismerünk, a melyeknek keleti eredete félreismerhetetlen. A Louvre gyűjteményében van egy kitűnő szépségű vízöntő edény rézből, hátán fül gyanánt alkalmazott ragadozó madárral, arabs fölirata szerint «Abdel Malek, a keresztény, készítette», nyilván a XI—

XII. században Szicziliában, a hol a keresztények is teljesen elsajátították az arab izlést, viseletet, nyelvet. Másik fölirata: f OPVS SALOMONIS ERAT, érdekes világot vet a középkor fölfogására, a mely az igazán kiváló, különösen a keleti eredetű művészi alkotásokat a bölcs Salamon nevével szerette kapcsolatba hozni.

2 A távol Észak és földrészünk déli része, keleti befolyás alatt, ez az a két szélsőség, a melyek között ezek a művek olyan nagy számmal, annyi különböző formában elterjedtek. A középkori képzelet természetesen nem csupán az aquamaniléket ruházta föl állati alakkal. Az egyházi kincstárak leltáraiban találkozunk egyéb szerelvényekkel, az ötvösség remek alkotásaival, a melyek szintén állati alakokat tüntetnek föl. A mainzi templomi kincs XII. századi leltárában olvassuk: «Ugyanott volt két belülről üres daru ezüstből, a melyeket jobbra és balra az oltár mellé szoktak állítani. Hátuk fölül nyitott és szenet meg jó illatú tömjént tevén beléje, a füstöt torkukon és szájukon bocsátották ki. És ezek a darvak életnagyságúak valának».

3 Ugyanott volt: «négy ezüst medencze és különböző formájú kancsók, a melyeket maniléknok hivnak, minthogy azokból öntik a vizet a papok kezeire és némelyik oroszlán formájú, másoknak sárkány, madár, griff vagy egyéb állati alakjuk van». Már a «Liber Pontificalis» is beszél hasonló művekről. IV. Leo pápa (847—85 5) «szent Kelemen vértanú egyházának csináltatott egy pár ezüstaquamanilét, emberfej alakjával, szőlőtővel és más ábrázolással, három font súlyban».

4 Az állati alak mellett megjelenik az ember is. Egy krónika említést tesz egy evangélium-állványról, a melyet Folcuin, 965 és 990 között a belgiumi Lobbes-kolostor apátja készíttetett bronzból. Sasformája volt, szárnyait le lehetett csukni és kinyitni, hogy a könyvet reájok helyezzék. A tömjént fejébe tették és annak füstje a szemeken át illant el. Feje különben mozgatható volt, a mivel olyan hatást lehetett előidézni, mintha a sas figyelemmel kisérné a szent szöveg olvasását.

5 1 Bergens Museums Aarsberetning for 1891, Nr. $., 8. 1. 2 Longpérier, Vase arabo-siciiien de l'oeuvre Saleraon, Revue archéologique, 1865., II. kötet, 556. lap. 3 Chronicum Moguntinum ; 1. Schlosser, Quellenbuch zur Kunstgeschichte des abendländischen Mittelalters, 296. 1. 4 L. Schlosser, i. m. 97. 1. 5 Rodda^, L'Art ancien à l'Exposition nationale Belge, 80. I.