Budapest Régiségei 7. (1900)

Éber László: Aquamanile a Fővárosi Muzeumban 85-97

Cjï Az idők folyamán, egészen a középkor végéig, mind gazdagabbakká, változatosabbakká válnak ez alakok és sokszor a furcsaságba, humoros összetételekbe csapnak át, különösen mióta nemcsak az egyház szolgálatában állanak, hanem fontos szerepet játszanak a pompaszerető nemesség asztali készleteiben. Tényleg, a XIII., XIV. században az aquamanilék nemcsak a papok kézmosó edényei, hanem ott állanak a kastélyok pohárszékeiben, kandallóin is, együtt az ötvösség és érczművesség egyéb alkotásaival, medenczékkel, tálakkal, gyertyatartókkal stb. A különböző alakoknál nem lehet mindig meghatározni, valami rejtett értelem, szimbólum megtestesítései, vagy csak játszi képzelet alkotásai-e, hogy a művész akart-e velők valamit kifejezni, vagy tisztán a formákban való gyönyörködés vezette-e kezét. Bizonyos, hogy a régibb keletűek egyszerűek, határozottabbak, formáik jelentősebbek, míg a későbbiek már részben meg nem értett formák túltengését, ornamentális irányban való kifejlődését tüntetik föl. A legegyszerűbbek egyes állatokat ábrázolnak, leginkább oroszlánokat, továbbá lovakat, szarvasokat, galambokat, tyúkokat és egyéb valóságos vagy mesebeli madarakat, a melyeknek nagy száma foglaltatik a középkori «Bestiarius» könyvekben, griffeket és egyszarvúkat, sárkányokat, szfinxeket, vagyis négylábú állatokat női fejjel stb. Majdnem valamennyi típusnak van képviselője a magyar nemzeti múzeum gazdag gyűjteményében, a mely fejlettebb, összetett példányokat is magában foglal. Különösen érdekes közöttük a kentaurust ábrázoló aquamanile, dobbal kezében, hátán fuvolázó gyermekalakkal, a büngösdi aquamanile, valószínűleg a XII. századból, lovon ülő fegyveres vitéz, egy női fej az erények személyesítéseivel és mások. Különösen érdekes a félig népies, félig tudós hagyomány egyik alkotása, az ú. n. Lai d'Aristote. A XII. század óta a művészet is fölkarolta Aristotelesnek, a női szépség csábja által legyőzött pogány bölcsnek a mondáját és aquamanilék, gyertyatartók alakjában ábrázolja a földön négylábon kúszó bölcs férfiún lovagoló Phyillis női alakját. Sokszor egészen különös, fantasztikus alakokkal találkozunk. A Basilewsky-féle gyűjtemény egy aquamaniléja halembert ábrázol.* Hosszúhajú, szakállas férfi teste haltestbe megy át. A hal farka nyakához nyúlik fel és itt állatfejben végződik, a melyet kezeivel látszólag elkapni igyekszik. A lábakat uszonyok pótolják és fölül ágaskodó sárkány szolgál fül gyanánt. Más példányok különös formájú állatokon, madarakon ülő, vagy velők küzködő férfiakat ábrázolnak. A főurak kincstárainak leltáraiban sokszor olyan leírásokkal találkozunk, a melyek azt mutatják, hogy ezek a müvek sokszor ugyancsak messzire távoztak az egyházi * Collection Basilewsky, 50. 1., 135. sz. 12*