Budapest Régiségei 7. (1900)

Nagy Géza: Az eskütéri sisak 67-83

8o sisakon levő nittoló-szög, a Keglevich-féle itáliai eredetű sisakon pedig a kiálló horog, mely a fültakarót tartotta. Mely időből való ez a két sisak : még nincs eldöntve ; a Keglevich-féle, mely elől arany babérkoszorúval van díszítve, eddigelé mint «etruszk sisak» szerepelt, de minden valószínűség szerint jóval későbbi. Ehhez a sisaktipushoz tartozik ugyanis az audeílei völgyben, Amfreville-sous-les Monts (Eure) határában 1841-ben lelt s később a Louvre birtokába került díszes sisak is,* melynek anyaga bronz, külseje ponczolt és zománczos aranylemezzel van bevonva, ez pedig már nagyon is barbár befolyás alatt készült, úgy hogy — mint Naue megjegyezte — egyetlen egy antik motivum sincs rajta s Viollet le Duc a díszítés keleti jellege után hajlandó volt Attila korabelinek tartani, később egész a IX. századig ment és Charles de Linas után a normannokkal hozta kapcsolatba. Ilyen kései azonban semmi esetre sem lehetett ; ennek ellene mond a zománcz-technikának azon időbeli gyakorlata, a mikor a sisak készült, de viszont az elbarbárosodás is már megkezdődött s azért a II — III. századnál sem igen mehetünk vissza korábbi időbe, annál kevésbbé az etruszkok koráig, úgy hogy az itt említett három sisakot, az amfrevilleit, a Révay-félét és a Keglevichfélét az eskütérivel, meg a hasonló jellegű németországiakkal együtt körülbelül egyidejűeknek s a canosai sisaktipus más-más irányban történt elbarbárosodásának vehetjük fel. Hogy ezek közül az amfrevillei tipust odaszámíthatjuk-e a hazánkban is meghonosodott típusok közé vagy sem : nem lehet eldönteni ; a Révay-féle sisakról nem tudjuk, magyarországi leletből való-e, vagy, mint a Keglevich-féle, ez is külföldi eredetű. De ha Turóczmegyében találták is : akkor is másféle barbár néprétegnek tulajdonítandó, mint volt az, melynél az eskütéri, lechfeldi, wormsi és leideni sisaktipus volt használatban. Ha ezek a jazygokkal, meg a germánokkal hozhatók kapcsolatba : akkor a Révay-féle sisaknál a kvádok, kik a mai Turóczmegye felé a Vág, Nyitra, Zsitva és Garam-völgyében északra nem tudjuk meddig laktak, kiesnek a számításból, de számba jöhetnek azok a kelta elemek, kotinok és más törzsek, a kik az északnyugoti Kárpátok közt egész a II. század második feléig fentartották magukat s csak a markomann háború alatt pusztultak el. Ilyenformán a római befolyás alatt álló barbároknál két önálló sisaktipus alakult : egyiket a keltákkal hozhatjuk kapcsolatba, ez minden kétségen kívül korábban kifejlődött, mint a másik, s úgy látszik, el volt terjedve az egész kelta * E. Viollet le Duc: Casque Antique. (Revue d'Archéologique. 1862. Nouv. Série. V. köt. 225— 227. 1. V. tábla.) — Dr. L. Lindenschmit : Die Alterthiimer unserer heidnischen Vorzeit. III. köt. i. füz. 3. tábla, 8. sz. — M. Viollet-le-Duc : Dictionnaire raisonné du mobilier française. Paris, 187c. VI. k. 97—98. 1. — Naue id. czikkében Prâhist. Blatter. 1898. 55. 1. Rajza megjelent a Marczali H. által szerkesztett Nag/ Képes Világtörténetben is, IV. k. 38. 1.