Budapest Régiségei 6. (1899)

Éber László: Néger rabszolga bronzszobrocskája az Aquincumi Muzeumban 3-17

Az ethnographiai typusok természethű ábrázolása bizonyos tekintetben legvégső fejlődési foka a hellenisztikus művészetnek, utolsó következménye annak a szellemi irányzatnak, a mely Nagy Sándor kora óta mind nagyobb és nagyobb tért hódít a szobrászat történetében. I. Attalos király, Pergamon uralkodója, a Krisztus előtti harmadik század második felében hosszú, elkeseredett küzdelem után megsemmisíti a galaták galliai törzseit, a melyek annyi időn át rettegésben tartották egész Kis-Azsiát. Diadalának emlékéül a barbárokkal folytatott küzdelmeket ábrázoló bronz szoborcsoportokat emel a pergamoni Athena Poíias Nikephoros templomban, majd, meglátogatván Athént, az Akropolison agigantomachiát, az athéniek és amazonok harczát, a marathoni csatát és a galaták vereségét ábrázoló számos bronzcsoporttal örökíti meg harczi dicsőségét. Egyúttal emlékei a realismus diadalra jutásának is. Attalos bronz csoportjai elpusztultak ugyan, de számos márvány szobor, a melyekben azok egyes részeinek másolatát kell látnunk, hú képet ad a hellenisztikus szobrászat törekvéseiről. A haldokló galliai harczos hires szobra a capitoliumi múzeumban, az Arria és Paetusnak nevezett csoport a római Buoncompagni gyűjteményben, az elesett perzsa katona szobra a nápolyi múzeumban, a megsebesült barbár harczos a Louvre-ban, stb. bámulatos tanúságai Attalos király művészei megfigyelő képességének. Az ethnographiai hűséget nem apró vonásokkal, a ruházat részleteivel igyekeznek megközelíteni, hanem tudatosan átalakítják az egész emberi testet ; annak egész alkata, az egyes részek formái, a zsírréteg eloszlása a test fölületén, a hajzat, a mozdulatok, az arczok kifejezése, mindez csalhatatlan módon jellemzi a nem görögöt, a barbárt. A fejlődésnek egy további fokát képviseli a firenzei Uffizi-képtár hires Arrotinója, a scytha rabszolga, a ki arra készül, hogy Marsyason a szörnyű ítéletet végrehajtsa. Míg az Attalos-féle szobrokban a drámaiság legmagasabb foka nyilatkozik meg, addig ez a nyugodt alak, a melynek cselekvése egészen köznapi, tisztán csak mint a nem görög typus mesteri ábrázolása érdekel. Közeledik a genre felé, a melyben nem keresünk mély eszmei tartalmat, jelentős cselekvényt, csak éles megfigyelést, természethűséget. Ezen az úton a hellenisztikus