Budapest Régiségei 6. (1899)

Éber László: Néger rabszolga bronzszobrocskája az Aquincumi Muzeumban 3-17

12 vállon látható. A karok megközelítőleg párhuzamos tartása különféle értelmezésnek szolgálhat alapul. Schreiber megemlíti azt a fölmerült véleményt, hogy a núbiai ifjú talán valami afrikai hangszeren játszott, de a test statikájánál fogva valószínűbbnek tartja azt, hogy két kezébe valami súlyos tárgyat kell képzelnünk és az egész alakban alexandriai utczai kereskedőt látnunk, a ki hangos szóval kínálja árúit és az erkélyekhez emelve tekintetét, várja kiáltásának eredményét. Ilyképen párhuzamos jelenségül szolgálna az ülő utczai árusok ábrázolásaihoz. A kérdés teljes bizonyossággal alig dönthető el. A núbiai typus ábrázolása mesterinek mondható. Az erőteljes, nyúlánk test alkata teljesen meggyőző egyéniségű, erő, ruganyosság van minden izmában, csak az a finomság, testi cultura hiányzik belőle, a mely a görög fajt jellemzi. A fej formája, az arcz, a hajzat typikusan afrikai ; faji vonás a penis fejlettsége is. Az ethnographiai hűségnek ez a foka, kapcsolatban azzal a ténynyel, hogy Egyptomban találták, kétségtelenné teszi az alexandriai eredetet. Sehol nem volt a művésznek annyi alkalma a néger typusok megfigyelésére és ilyen nemű ábrázolásnak, a mely természeténél fogva kiválóan alkalmas a kivitelre, Egyptomba Európából való bevitele alig képzelhető. Az athéni szobrocskának több analógiáját ismerjük. Leghíresebb közülök a párisi nemzeti könyvtár régiséggyüjteményében őrzött bronz szobrocska, ehhez sorakozik a Saint-Germain-en-Laye múzeum és legújabban az aquincumi múzeum bronz szobrocskája; — valamennyi ugyanannak a motívumnak többé-kevésbbé szabad, többé-kevésbbé értékes, művészi változata. Mindenesetre egy elveszett, bizonyára alexandriai eredetű archetypusra mennek vissza. Az alapvető motivum mindegyikben ugyanaz: a mezítelen emberi test mint hordozó erő, inkább passiv, mint activ elem jut kifejezésre. A határozott, eleven mozdulatok helyét a test statikájának hangsúlyozása foglalja el. Igazán genreszerü művészet, a melyben nem a drámaiság a fő dolog, hanem a természethű ábrázolás és nem a finoman, harmonikusan kiművelt görög test a substratuma, hanem az afrikai rabszolga vagy házaló nyurga, vézna teste. Valamint a Sabouroff-féle gyűjtemény ülő alakjában az ethnographiai jellegű ábrázolások classicus izű változatát láttuk, úgy ez álló alakoknak is vannak olyan földolgozásai, melyek a classicus művészet formakörébe tartoznak. Nem tudom, hogy a vatikáni gyűjtemény márványszobra, a mely néger rabszolgát ábrázol,* a föltételezett alexandriai archetypusra vezethető-e vissza. Az álló test teljesen nyugodt, ment a kifejezés, jellemzés minden erősebb eszközétől, a formák schematikusak és az aethiop typusú fejen kívül talán csak a * Visconti, Museo Pio-Clementino, Vol. 5. XXXV. tábla.