Budapest Régiségei 6. (1899)

Éber László: Néger rabszolga bronzszobrocskája az Aquincumi Muzeumban 3-17

kezett, ügyetlenül, ijedten hadonászó pygmseusokat ábrázol. Afrika belsejében tényleg élnek apró testalkatú néger törzsek, de az alexandriai művészek ilyen alakjaikban átlépték azt a határt, a mely a typikus ábrázolási módot a torzképtől elválasztja. Első sorban komikusan akartak hatni és — mint a fönmaradt emlékek nagy száma bizonyítja —• ezek a groteszk alakok tényleg nagy tetszésre, népszerűségre tettek szert. Az ábrázolt személy és cselekvése között fönnálló ellentét, a harczias törpe, mindenesetre nagyon hálás motivum volt. Ethnographiai hűséget azonban ne keressünk bennök. A legnagyobb valószerűség, szinte tudományos pontosság jellemzi a különböző afrikai typusokat ábrázoló fejeket. Különösen szép közülök egy berber főnök bronz feje, a melyet Cyrenében találtak és jelenleg a British Museumban őriznek. Az erőteljes és mégis nemes vonások, a sűrű, göndör, de nem gyapjas haj, a kiugró arczcsontok, a duzzadt ajkak, a ritka szakái, vastag orr, hátrafelé simuló homlok egységes, határozott képet, szinte képmást adnak. Kidolgozása olyan kitűnő, annyira nem aprólékos, hogy keletkezésének ideje alig tehető későbbre a harmadik század derekánál.

1 Egészen más jellegű a párisi nemzeti könyvtár régiséggyüjteményében levő bronz fej, a mely eredetileg nyilván valami illatszeres szelencze volt.

2 Azonnal fölismerjük benne a nubiai typust, a Nilus mentének lakóját. Haja, szakálla rendkívül dús, göndör, orra vastag, szemei nagyok, kimeredtek, szája duzzadt, formátlan. Nyoma sincs benne a szépérzéknek; szinte elrettentőén, némileg talán komikusan természethű. Babelon alighanem joggal a Flaviusok vagy Antoninusok korában keresi keletkezésének idejét. A magyar nemzeti múzeumnak is egész sorozata van a néger főt ábrázoló bronz illatszertartókból. Különösen hasonló a párisi példányhoz az egyik, íj cm. magas darab. Ugyanaz a typus. Hajzata mesterséges fürtökbe van rendezve, szakála csomós, szemei eredetileg be voltak rakva. Ezen rendkivül jellemző, szinte egyéni kifejezésü példány typusát sokkal durvább, kezdetlegesebb formában mutatja be két kisebb illatszertartó, melyekben a jellemzés üres sablonná sülyed. Jóval érdekesebb egy másik, kitűnő fönntartásu 10.5 cm. magas példány, a melynek kedvező benyomását finom kidolgozása mellett szép patinája is emeli. Húsos, széles arcz, szétálló — eredetileg berakott — szemek, vastag, lapos orr, duzzadt ajkak, rendkívüli, szinte túlságos gonddal kidolgozott mesterséges fürtök, de valamennyi forma úgyszólván eszményítve van, elveszti éles jellemző erejét, úgyhogy az egész leginkább, azokra 1 Collignon, Histoire de la sculpture grecque, II. köt. 567. 1. Gazette Archéologique 1878. 60. köv. IL; XIII. tábla. 2 Babelon, Cabinet des antiques 51. 1. XVI. tábla.