Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

4« értékesítessék. A császár vizsgálatot rendelt, melynek folyamán a tanács igazolta, hogy a kincseket el nem titkolta, sőt azokat sokan megnézték, de azt javasolta, hogy azok a tulajdonos templom javára eladassanak és a befolyandó összeg a templom jövedelmi alapját képezze. A tanács ezen kérését pártolta a helytartóság is, minek folytán II. József 1785. évi július 10-én kelt sajátkezű határozatával e kincseknek a mondott czélra eladását elrendelte. A tárgyak két pesti aranyműves által megbecsültettek és ugyanazon év november 15 és 16-án a városház tanácstermében tartott árverésen eladattak. Dr. Némethy Lajos, a főtemplomról írt történelmi munkájában, úgy a Pozsonyba szállított, mint most említett nyilvános árverésen eladott tárgyaknak pontos leltári jegyzékét közli. Az ekkor eladott leltári készlet mindössze 21 számból állott és mégis a bevétel 10.747 frt 24 krt tett, mely a később eladott tárgyakkal együtt 11.961 frt 31 l

U krra szaporodott föl. Nagy pénz volt ez akkor és a mostani értéknek legalább is tízszeresét képviselte ; ez a tárgyaknak — mint képzelhetjük, csak anyagi értéke volt — a pretium affectionis bizonyára itt nem szerepelt. A vevők leginkább bécsi kereskedők voltak és a becsárt több tárgynál felül fizették. A leltárnak főtárgyai 10 darab, gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott, bársony és nehéz selyem miseruha volt, a 10. szám alattinak becsára 3000 frt, a többi dolma és vállkendő, szintén gazdagon kivarrva, azután nyolcz kehely és két tálcza. A leltárilag fölvett 1 o kehelyből kettő hiányzott, mert ki voltak kölcsönözve és így az elpusztulástól megmenekültek. Most az egyik 1458-ból való gótkehely a Szt. Jánosról nevezett szegények háza, most közkórház kápolnájában, a másik 1492. évbeli ékes sodronymü az újlaki plébánián őriztetik.* Ezek a budavári főegyház hajdani gazdag kincsének egyedüli maradványai. Ha meggondoljuk, hogy mind e műkincsek a mohácsi vész előtti időből valók voltak, amiseruhákon gazdagon hímzett alakok; például a 10. számú egészen gyöngyökből készült, több ábrával az adományozó szalavári gróf erdélyi vajdának ezüst pánczélos alakja, 1450. évszámmal, és hogy ezen darab maga 3002 frton kelt el, egy másik, a Szt. Mária alakjával 1487-ből való, 900 frton, a 7. szám alatti Mátyás király czímerével ellátott, 1485. évszámmal szintén 900 frton, a 9-ik számúért pedig Mózes óbudai kereskedő 1300 frtot adott, mindezen tárgyak tehát már akkor oly értéket képviseltek, mely a mai időkben is igen jelentékenynek mondható ; föl kell jajdúlnunk az előbbi kor érzéktelenségén és vandalismusán, mely a királyok és királynők nagybecsű kegyeletes * Némethy Lajos id. műve, 202. 1. Budapest Régiségei. V.