Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

Árpádok korában kizárólag «Buda», t. i. a mai Buda említtetik, történetíróink közös hibája. Látva azt, hogy az első királyok által alapított prépostság, vagyis társas káptalan kezdettől fogva «budai»-nak nevezte magát, és hogy az Árpádok legtöbb oklevele, és közérdekű hivatalos kiadványok Budán keltek, ők másra, mint a mai Budára nem is gondoltak. Ó-Buda — Eczelburg — vagyis nagy és új Buda, mely Eczelburgnak magyar neve volt, egészen háttérbe szorult, jobban mondva feledékenységbe ment. Pedig megfordítva áll a dolog. Egész Zsigmondig más Buda, mint a mai Ó-Buda, belefoglalva Eczelburgot is, még nem létezett. Zsigmond alatt vette föl a várhegy, a körüle fekvő külvárosokkal együtt az általános Buda nevet, Pest pedig a balparton külön hatósággal biró város lett. Nagy tévedés azt hinni, hogy a Szt. Margit legendájában előforduló Nagyvagy Új-Buda alatt a mai Budavárát kell érteni. Már fölemlítem, hogy a legendának ezen tétele az 1249. évre vonatkozik, s ez kétségtelen. A vár csak ezen időtájban, talán egy pár évvel előbb kezdett épülni, föltehető az is, hogy ez időtájban, helyivel közzel már a polgárság is hozzá fogott az építkezéshez, de nem tehető föl semmiképen, hogy rövid három év alatt, a várhegy annyira beépült volna, hogy azt 1249-ben már újnak, vagy épen nagynak nevezhették volna. Hogy a nagy vagy új Buda, az Eczelburg és a másik királyi vár körül, az országnagyok, az udvarhoz tartozók, az akkori társadalom előkelőségei, művészek, iparosok, és más idegenek oda telepedése következtében keletkezett, hogy ez volt Eczelburggal, mint központtal, a hajdani Civitas reginalis: a királynék városa — azt e lapok folyamán számos történelmi adattal már bebizonyítottam, még csak azt teszem hozzá, hogy a mai várhegyet soha nem nevezték Nagyvagy Új-Budának, hanem külvárosaival együtt egyszerűen Budának. ÍV. Béla korát megelőző időben a mai várhegy lakatlan, puszta hely vala ; felszíne három tagozatban egyenetlen, helyivel közzel magasra kiemelkedő sziklatömegek és éles hegygerinczek által átszelve, melyek függélyesen ereszkedtek az alantabb fekvő lejtőkre a Dunáig, délre pedig az ebbe torkoló Ördögárkáig. A sziklás területen mély hasadékok és üregek tátongtak, melyek csak későbben, és pedig több század folyamán alakíttattak át építkezésre alkalmas helyekké összeépítés, boltívek fölrakása és föltöltés által. A várnak ily szakadozott sziklás jellege most is ugyanaz: minden háznak van kőpinczéje, soknak nem egy, hanem kettő, sőt három is egymás alatt ; az utczák és közterek sok helyütt, a régi időkből fenmaradt boltozatokat, pinczéket takarnak, melyek beszakadoznak, ezek pedig ismét más földalatti üregekkel állanak összeköttetésben, sok háznak alsó pinczéit többé-kevésbbé mély víz borítja és ott állandó kis tavakat képez. . ;