Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

Igen természetes, hogy ily kopár és sziklás hegy megszállására sem a kelták, sem a rómaiak, de az utánok jött vándornépek, különösen pedig a pesti polgárok sem gondoltak, kik a körüle elterjedő síkokon elég helyet találtak a maguk számára. Csakis a tatár dúlás ismétlődése elől való rettegés és a pápának figyelmeztető tanácsa indította a királyt arra, hogy a hegyet erős védelmi művekkel ellátott várrá alakítsa át, mely menedékül szolgálhasson a lakosságnak a jövőben támadható veszélyek ellen. Arra, hogy a várhegy a tatár dúlás előtt megszállva lett volna, nincs semmi adat, de azt a mondottak után még valószínűnek sem lehet tartani. Ép oly kevéssé lehet annak legkisebb nyomára is akadni, hogy ekkor a Nagyboldogasszony temploma már állott, és hogy az Szt. István korában épült. Ez ellen a legerősebb bizonyíték az, hogy Szt. István életírói erről hallgatnak, pedig külömben, mint mindenképen nevezetes momentumot, bizonyosan fölemlítették volna. Ép oly kevéssé lehet a templomnak régibb korát IV. Bélának 12$ $ július 25-én a nyúlszigeti Szent Domonkosrendü apáczák részére kibocsátott adományleveléből bizonyítani. Ezen oklevélben a király azon alkalomból, hogy a Nyúlszigeten apáczaklastromot alapított, melyben a vallásos buzgalmú Margit leánya, mint apácza és fejedelemassszony, egész életét vala töltendő, az apáczáknak több más javadalmakkal együtt, a Boldogságos Szűz tiszteletére a várban épülendő templom kegyúri jogát is adományozta. (Et jus patronatus, quod in Ecclesia S. Marias in ipso Castro construenda nobis, utpote vero patrono competebat ... cui in ipsius Ecclesiee primaria, et ante omnem consecrationem fundatione Strigoniensis Archiepiscopi consentus accessit.) Nem adományozhatta volna IV. Béla e kegyúri jogot az apáczáknak —- okoskodnak a fentemlített egyházi írók, ha ez a templom itt már előtte nem állott, és az avval kapcsolatos kegyúri jognak a király gyakorlatában már előbb nem lett volna. De szigorú birálat alá vévén ez oklevelet, azt e kérdésnél bizonyítékul venni nem lehet. Nem állítom, hogy az oklevél hamis, ámbár a régi korból erre is van akárhány példa, itt is értelemzavaró a szerkezet, mivel oly templom patronátusáról rendelkezik, mely csak ezután, és pedig, mint látni fogjuk, újonnan fog építtetni, és föl sincs említve, hogy annak költségét a király fogja viselni ; de az bizonyos, hogy itt a kiadmányozásnál nagy hiba történt, mely miatt az adományozás tárgytalanná, és mint látni fogjuk, érvénytelenné vált. Nem alap nélküli a föltevés, hogy a király jóváhagyása, vagy — ha ilyen létezik — aláírása nem igaz úton jutott az oklevélre. A királyt tudva vagy tudatlanul nem figyelmeztették, hogy itt olyasmiről rendelkezik, mi nem az övé, s a mit tenni jogában nem állt. Az adományozás semmis voltát legjobban kifejti maga Schier 3*