Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

'56 Iákkal összekapcsolt, két külön álló darabból való tunica és köpeny képezik, mely utóbbi mind a két karon át van csapva. A felirat olvasása: Flavia Aiulo an(norum) XX h(ic) s(ita) e(st). G(aius) Allio soron pwntis(simae) et Avitus consobrin(ae) pientissim(ae). A pólyás gyermek az elhunyt nő karjaiban nyilván azt akarja jelezni, hogy az anya talán az első gyermeke szülésének, 20 éves korában, lett áldozata. Neve csak részben latin, a Flavia név mellett olvassuk a barbár hangzású Aiulót is. Feltűnő lehet, hogy a követ nem a férje, hanem fivére, C. Allio és unokatestvére Avitus állították, mindaketten megjegyezvén, hogy istenfélő rokont vesztettek el az elhunytban. A 87—91. sírkövek különösen azért érdekesek, mert az elhunytak domborképei rajtok, különösen a nőké, sajátságos viseletökkel, a turbánszerű fejdíszszel, a vállakon a nagy ruhakapcsokkal, nyakukon a torquessel (csavart karikával) s a karokon a bütykös pereczekkel első tekintetre elárulják, hogy nem rómaiakat ábrázolnak. S hogy ez tényleg így van, megerősítik a feliratok barbár nevei. Ezen sírkövekhez hasonlók nagy számmal vannak a n. múzeumban is, kétségtelen bizonyítékot szolgáltatván, hogy a benszülöttek nemzeti viselete a nőknél az egész római uralom alatt általánosan divatban volt. Kevésbbé szívósan ragaszkodtak hozzá a férfiak, de azért ezek sem vetkőztek ki teljesen szokásaikból. A középső mezőben ábrázolt kocsik, rajtok a fuvarossal a mindennapi életből vett jelenetek. A keltákról tudjuk, hogy híresek voltak kocsigyártásukról s hogy a kocsival annyira összeforrt életük, hogy, mint számos sírlelet bizonyítja, még vele temetkeztek is. Ezen római kori barbár jellegű sírkövek már Rómer Flóris figyelmét felkeltették, először azonban Hampel József foglalkozott velők behatóbban* s mivel leginkább azon területen találtatnak, hol Plinius és Ptolemasus szerint az eraviskok laktak, nem ok nélkül ezen kelta néptörzs emlékeinek tartja. 92. Sírtábla mészkőből. Magassága 65 cm, szélessége 120 cm. A Victoria * Arch. Értesítő XIV. (1880) 308—jió s Budapest Régiségei IV. ji—72.