Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

124 levél emelkedik. Fölül köridomúak s tányérszerű bemélyedést mutatnak. Felirat ezeken sincs. 31. Oltár, homokkőből. Magassága 44 cm, szélessége 23 cm, vastagsága 13 cm. A. Malomdülőn ásták ki, az előző 24—30. darabokkal együtt. Az oltárok szokásos párkánya és lába hiányozván, csupán a sarokacroterionok s a négyszögű bemélyedés köztük árulják el, hogy oltárkővel van dolgunk. 32. Oszlop, trachytból. Magassága 55 cm, vastagsága derékban 14 cm. A karcsú négylapú oszlopot kiugró fejével és lábával első tekintetre joggal azon oszlopocskák egyikének nézhetjük, melyek a hypocaustum padozatát tartották. Meglehet, hogy eredetileg csakugyan ilyen szerepe is volt. Úgy a mint előttünk ma áll azonban, gipszboritékával, melyen vörös festésű virágok vannak, fölül a tányérszerű bemélyedéssel, csak oltárfélének használtathatott, a mire egyébként az előző oltárokéval közös lelhelye is utal. Az a körülmény, hogy a 28—32. oltárokat a dadophorokkal együtt találták meg, elegendő ok, hogy mithrseumból valóknak tartsuk, a melyből a fáklyatartók is erednek. Különben feliratnélküli oltárok az újabb időben ismertté vált mithraeumok legtöbbjében kerültek napfényre és pedig rendesen többes számmal. Akadt egy a papföldi mithraeumban is. Értekezésemben,

1 melyben nyolcz év előtt mithragumunkat ismertettem, akkép kísérlettem megmagyarázni, hogy a mithragum magánszentély lévén, a tulajdonos felhasználhatta még el nem készült oltárok letétszerű elhelyezésére. Wolff

2 megtámadta e feltevésemet s elismerem, hogy nem alap nélkül. Elfogadhatóbb magyarázatot azonban nem nyújt. Mert az, hogy ezen feliratnélküli kövek a mithrasum berendezéséhez tartoztak s a mint a III. heddernheimi mithraeum hasonló köveiről kimutatja, hogy még az építkezés alkalmával kellett elhelyezésüket nyerni, még nem fejti meg a feliratnélküli kövek rendszeres előfordulását. 33. Oroszlán, homokkőből. Magassága 24 cm. A 24—32. leletekkel egyidejűleg az úgynevezett Malomdülőn került elő. Testének hátsó része csonka. Vékony plinthuson, balra fordulva áll előttünk. Hosszú gazdag sörény borítja nyakát a test közepéig. Fejét a nézővel szembe fordítja s erősen kitátja a száját, a melyből a két alsó metszőfog között kilóg nyelve. Mellső jobb lábának karmait egy ökörfejbe mélyeszti. Az oroszlán torkában s az ökör szájában még meglátszanak a vörös festék nyomai. Alig férhet kétség ahhoz, hogy ezen oroszlánszobor is egy mithraeum berendezéséhez tartozott, még pedig ugyanazéhoz, melyhez a fáklyatartók (24—27) 1 Budapest Régiségei I. 75. 1. 2 Das dritte Mithrseu

r. in Heddernheim. Westdeutsche Zeitschrift XIII. 65. 1.