Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

125 és oltárok (28—32). Régi följegyzések szerint fekvő oroszlánt ábrázoló szobrokra akadtak az I. és II. heddernheimi mithraeumokban, ezek közül az utóbbiból származó azonban minden kétséget kizárólag arra szolgáit, hogy száján vizet okádjon. Fekvő oroszlán szobra került a rákosi mithrasumban is napfényre, továbbá az első. carnuntumiban, melynek oroszlánja fejét jobbra fordítva, száját tátja. Mindezeknél többet bizonyít az 1894-ben felásott III. carnuntumi mithraeum cellabejárata előtt talált oroszlán, mely fekszik ugyan, de karmai között egy bikafőt szorít.

1 A bikát ölő oroszlán képe keleti eredetű, kisázsiai síremlékeken fordul elő, de találkozunk vele daciaikon is. Még mielőtt a III. carnuntumi mithrasum oroszlánja publikáltatott, Cumont,

2 a mithriatikus emlékek legalaposabb ismerője, felismerte a vonatkozást a bikaölő Mithras és bikaölő oroszlán között. Ez a vonatkozás érthető is, lévén az oroszlán a keleti felfogás szerint a tűz symboluma. 34. Négyszögű tábla mészkőből, Silvanus alakjával. Magassága 39 cm, 1 Arch.-epigr. Mittheilungen XVIII. 112. 1. 2 U. o. XVII. 26. 1.