Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

121 jelölve, a praenomenből és cognomenből, melyek közösek a patronusaéival, szükségkép erre a következtetésre kellene jutnunk. Már pedig a másik négy kő dedicálója is ugyanazon praenoment és cognoment viseli, világos jeléül annak, hogy ő is rabszolgából lett szabad ember s szabadon bocsátását ugyanannak a patronusnak köszönte. A libertus szót nem volt köteles a kövekre vésetni. Több bizonyíték alig kell annak megállapítására, hogy azon egyház-község tagjait, kik a Krempel malom előtti mithraeumba össze szoktak gyűlni, szabadosok képezték, sőt tovább is mehetünk s bátran állíthatjuk, hogy azon egyházközség C. Julius Victorinus decurio szabadosaiból alakult. Különben ez nem az első ismert eset, hogy szabadosoknak külön mithraeumok volt. Csak a C. I. L. III. 7922. feliratra hivatkozom. A 23. számú felirat zárformulájára következő sorok pontosan megjelölik még a napot is (198 ápr. 22.), melyen C. Julius Primus a patrónusa egészségéért tett fogadalmát beváltotta. A szentély építése e szerint nem eshetett ezen év utáni időre, hanem már állania kellett, kerülvén az oltár oda ex voto. De egy más sokkal fontosabb tényt is ismerünk meg ezen adatból, azt t. i., hogy Aquincum is, mivel úgy ez, mint a másik négy oltár coloniának mondja, ezt a jogot már 198-ban birta. Sept. Severus tudvalevőleg 193-ban foglalta el a trónt, tehát még uralkodásának első éveiben sietett hálájának kifejezést adni az azt neki megszerző dunai légiók, egyebek közt a legio II. adiutrix iránt is azzal, hogy a várost, melyben székelt, a colonia ranggal tüntette ki. 24. Négyszögű dúcz, homokkőből. Magassága 42 cm, vastagsága 14 cm. A következő 25 — 33. sz. kőtárgyakkal együtt az esztergomi vasút földmunkálatai a Krempel malomtól keletre fekvő ú. n, malomdülőn hozták napfényre. Kétségtelen, hogy egy mithraeum maradványaival van dolgunk. Annyit bizonysággal állíthatok, hogy egyetlen darab sem állott eredeti helyén, hanem a törmelékben össze vissza hevertek, s magának a szentélynek még legcsekélyebb nyoma sem volt megállapítható. Első pillantásra tisztában vagyunk, hogy a dúczból háromnegyed reliefben kifaragott alak a fáklyatartó ifjak egyike. Ugyan ezen szobrocska művészi kiviteléről sem lehet szó, mégis egyes részletek világosabbak, mint azon alakoknál, melyek a fönnebb leirt 16.es 17. táblákon a bikaölési jelenet két oldalán állanakA fejen, úgy látszik, nincsen phryg süveg, hanem a hajfürtök, a fej búbján csomóba kötve, két oldalt a vállakra omolnak. Az arcz kissé jobbra fordulva előre tekint. A mi az öltözetet illeti, az ujjatlan (?) tunica övvel a derékhoz kötve és felhúzva, a czombok közepéig redősen hull alá. A nadrág alig ismerhető fel. A köpeny jobb vállon gombbal van megerősítve, csak a mellen látszik, a mint a bal vállon átvetve a háton lecsüng. A jobb kéz lefelé fordított fáklyát tart, Budapest Régiségei. V. l6