Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

122 melynek égő vége a bal térd táján van. A balkéz nem látszik, semmi kétség azonban, hogy az oldalon a bal váll magasságától a csipőig érő ovális, fölül két félhold alakra kivágott íap paizs s balkezének azt kell tartani. Tudtommal ez volna az első példa, hogy egy dadophor paizszsal fölfegyverkezve jelenik meg. A paizsnak szükségkép valami mélyebb jelentése van, mert a következő két fáklyatartó torsoján is felismerjük. 25. Homokkő dúcz, a honnan az előbbi. Magassága 19 cm, szélessége 11 cm, vastagsága 8 cm. Szélesebb lapjából az előbbihez hasonló ifjú domborművű alakja van kifaragva. Csipői táján azonban ketté tört s az alsó rész elveszett. Ennél kétségtelen, hogy a fejet phryg süveg födte. A felső testen derékon övvel felkötött tunica van. Azonkívül látszanak a chlamys nyomai, mely a jobb vállon meg volt erősítve. A jobb kéz egyenesen lefelé lóg, hogy tartott-e valamit, ki nem vehető, ha igen, úgy az csak a lefelé fordított fáklya lehetett. A bal oldalon a test egyharmadát a paizs takarja el, melynek formája nagyjában összevág az előbbi alak paizsáéval. A határozott vonalakat a stuccoalap tompítja el, a jobb alsórész még megőrizte a zöld festéket. 26. Egészben hasonló szobor az előbbihez, ugyanazon anyagból és leihelyről. Magassága 22 cm, szélessége 12*5 cm, vastagsága 5 cm. Alsó része szintén csonka, annyi mégis látszik, hogy a tunica a czombok közepéig ért. A bal kéz itt is paizsot tart, a fölemelt jobb kézben pedig minden valószínűség szerint fáklya volt. A festék alapjául szolgáló stuccoréteg még legnagyobb részt fenmaradt. 27. Az előbbiekhez hasonló szobor alsó része homokkőből. Együtt is találták azokkal. Magassága 14^ cm, szélessége 12 cm, vastagsága 9 cm. Csak a lábak a térden alul vannak meg. A baloldalon a jobb láb melletti dúdort inkább a chlamys szélének nézném, mint a lefelé fordított fáklya végének. Nem új dolog, hogy a mithrasumokban állottak szobrok vagy domborképek, melyek a fáklyatartókat magukban ábrázolták. Természetesen mindig párosával fordultak elő s rnint a III. heddemheimi mithrasumban kitűnt, három