Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

122 forma. A külső falfelületek befedésére elegendőnek tartották az egyszerű réteget. Gondosabb alapot főként a falfestmények számára készítettek. Sehol, még a legrejtettebb helyen sem nélkülözte azonban a vakolat a színes mázt. A legközönségesebb szín a sötétvörös volt. Ilyenre volt festve pld. a dupla osztályú fürdőnél az apsisok külső felülete. A belső szobadiszítésnek épúgy, mint az építésnek a római korban meg van a maga fejlődés története. Főleg azon befolyás szerint változott, melyet a hellenisticus kor reminiscentiái reá gyakoroltak. Az összefüggés az Aquincumban divó modor s a váltakozó ízlés között, mely Rómában, illetve Itáliában honos volt, el nem vitatható. Mint könnyű belátni, ahhoz az ízléshez állt legközelebb, mely Rómát a császárkorban jellemezte, mert ugyanebből a korból valók építményeink is. Mint egyéb dolgokban, úgy e tekintetben is a császárkori Róma szolgáltatta a mintaképet a provincziáknak. Állítólag Mamurra, Augustus kortársa az első, ki palotája falait különböző színű márványlemezekkel fedte be. Az alexandrinusi kor ízlése volt ez, Róma annyival készségesebben vette át, mert a gazdagoknak alkalmat nyújtott, hogy az anyagok drágaságában is minél nagyobb fényt fejtsenek ki. Róma nagyjainak palotái elpusztulván, a mi a lakóházakat illeti, lényegileg Pompeii romjaira vagyunk utalva, hogy ezen decoratio mivoltát megítélhessük. Magától értetődik, hogy ezen kis város lakói távolról sem vetekedhettek Róma gazdag uraival. . * A falaknak márványnyal való incrustálása nem lehetett tehát ott sem általános, sem oly kivitelű, a mint az Rómában divatos volt. A mennyiben ezen díszítési mód maradványaival találkozunk, azt látjuk, hogy a márvány vajmi kevés szerepet játszik a falak befedésénél. Bizonyára azért, mert igen drága volt. Úgy segítettek tehát magukon, hogy a márványt stuccoban utánozták. Egyébként ugyanaz a rendszer nyilvánul, mely a többi decoratio-nemeket jellemzi. A falfelület a magasságban három részre van osztva, szélességben pedig több mezőből áll, melyek mind a három övön át folytatódnak. Aquincumban a szobafalaknak márványlemezekkel való kirakása, illetve a márványnak utánzása, nem ugyan stuccoban, hanem sírna felületen ecsettel sokkal általánosabb volt, mint Pompeiiben. A nagy lakóházban az atriummal szomszédos mély terem törmeléke alant telve volt a legkülönbözőbb márványtöredékekkel. Nem valószínű, hogy a padozat alkatrészeit alkották. Akadtak ugyanis egyes darabok, melyeknek egyik széle párkányszerű tagozassál bír. Ezek alkalmazása csak úgy érthető, ha a lábozatot felül szegélyezték. A márványlemezek, úgyszólván, kivétel nélkül, alaktalan töredékek. Föl nem tehető, hogy az épület összeomlása következtében törtek volna egytől-egyig darabokra. Sajátságos, hogy Pompeiiben sem szabályos geometrikus alakúak az alkalmazott márvány-