Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

I2J lemezek. Úgy kellett lenni, hogy Aquincumban még inkább, mint Pompeiiben azokkal a darabokkal érték be, melyeket Rómában kiselejteztek. Összeillesztésök mindenesetre fáradsággal járhatott, legalább a falnak lábazatát mégis márványburkolat fedte. Az említett eseten kívül nem tudok határozott példát, hogy faldekorácziónak valóságos márványt használtak volna. Annyival gyakrabban találkozunk oly falfestménytöredékekkel, melyek kétségtelenül elárulják, hogy a szobafestő márványt akart utánozni. Az utánzás ugyan sohasem tökéletes. A legjellemzőbb példákat közöltem az aquincumi ásatásokról szóló első dolgozatomhoz csatolt mellékleten. Igen érdekes volt e tekintetben a Nemesis szentélyének •hátsó falán talált vakolat. Festése sokkal tökéletesebb képet nyújtott a dekorácziónak ezen neméről, mint a másutt előkerült apró töredékek. TORMA KÁROLY tanár ugyan híven reprodukálta, sajnos azonban, hogy ezen színvázlat egyelőre hozzáférhetlen. Miként a föllelt maradványok után következtetni lehet, a vakolatdarabok a márványimitatio nyomaival a mezőket töltötték ki, úgy a lábazat, mint a függélyes elválasztó sávok egyszínűre voltak festve. Ezek színe a legkülönbözőbb volt. Oly változatos tagozású és mintájú válaszvonalakat, minőket Pompeiiben látunk, természetesen hiába keresünk Aquincumban. A növénymotivumok Aquincum falainak díszítésében egyáltalában kevés szerepet játszottak. A nagy lakóház imént említett helyisége úgyszólván az egyetlen, hol a törmelékben oly vakolatdarabok kerültek napfényre, melyek összefüggő levélmintákat mutatnak. Egy másik példát nyújt a tavaly felásott nagy terem, hol a falon a tűzhely fölött többé-kevésbé stilizált növény körvonalai lepnek meg. Figurális díszítésnek nyomai eddig egyáltalán nem voltak constatálhatók. Falfestményeink technikai kiviteléről azt, a mire megfigyeléseim vezettek, elmondtam részletesen azon dolgozatomban, melyet az aquincumi ásatások 1887. évi eredményéről írtam. Még ma is azt hiszem, hogy alfresco készültek, természetesen a nélkül, hogy a kivitelnél a megkívánt szigorúsággal jártak volna el. Visszatérve a szobadecoratio stilistikai oldalára, röviden még meg kell emlékeznem a stucco-díszítésről, mely a falakon felül alkalmazást nyert. Tekintve a leletek nagy számát, úgy látszik, hogy a falfestmények befejezését felül általában a stuccopárkány képezte. Mennyire változatos volt ez, elegendő, ha a 35. és 36. szám alatt két lapon bemutatott rajzokra utalok, melyek a romjaink közt előkerült stuccopárkányokról képet nyújtanak. íO*