Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

szerűen összeállított csoportokban helyezte el a tárgyakat, melyek az azóta előkerült több érdekes lelettel szaporodtak. Jegyzéket és rövid ismertetést is készített róluk egy kis füzetben, mely legalább az első szükséges tájékozást nyújtja a látogatónak. Mindez ugyan csak kisebb — ámbár szemre nézve becsesebb — részét képezi annak, mit évek során át gyűjtöttünk, leleteink nagy részét helyszűke miatt addig is mig azokat is kiállíthatjuk, ládákba kellett elraknunk több érdekes tárgyat ideiglenesen a Nemzeti Múzeumban helyeztünk el; tudomásunk van több más leletről, mely a fölépítendő fővárosi régészeti múzeumnak van szánva, de eddigi szerény kis múzeumunkat is kellőképen méltányolja a közönség ; a fővárosi vendéglők emberei pedig tudják, hogy az itt megforduló idegednek legnagyobb része «Aquincumba» kívánkozik, mely most a vasúton aránylag rövid idő alatt, és igen kényelmesen megközelíthető. Ennek hire a külföldön, különösen Német- és Olaszországban már el van terjedve. Aquincum és ennek Amphitheatruma a főváros nevezetességei közé tartozik. Ez a mi Pompeink, sok szaktudós és műkedvelő csak azért utazik ide, hogy ezt lássa. A németországi és bécsi antropológiai társulatok 1889-ik évi augusztus hó elejére Bécsben congressus tartását határozták el. Ennek előkészítő bizottsága júniusban oly kérelemmel fordult a főváros Tanácsához, hogy mivel a congressus tagjai közül többen előre is kijelentették, hogy az aquincumi ásatások megtekintése kedvéért Budapestre szeretnének lerándulni, őket ezen szándékuk kivitelében támogatni szíveskedjék. A Tanács engemet is meghallgatván, ajánló előterjesztést tett a közgyűlésnek, mely ez évi június hó 19-éről 659. sz. alatt kelt határozatával kijelenté, hogy nevezett congressus tagjainak fővárosunkba megérkezését örvendetes tudomásul veszi, engemet pedig utasított, hogy erről az előkészítő bizottságot értesítsem, és a társulatnak a főváros nevében fogadását és kalauzolását vállaljam magamra. A megtisztelő megbízást én is örvendetes tudomásul vettem, és iparkodtam annak lehetőképen megfelelni. A közművelődés valamely szakmájában kiváló idegenek látogatását minden tekintetben nagy nyereségnek tartom hazánkra, különösen pedig fővárosunkra nézve. Hisz még néhány évtizeddel ezelőtt a külföld rólunk nem tudott úgyszólván semmit, gondoskodtak róla, hogy ne is tudjon. Utolsó európai szereplésünk Maria Theresia korában volt, midőn hadaink győzelmei megmentették az uralkodó házat és a birodalmat az őt fenyegetett nagy veszélytől és ennek megszilárdítása által Magyarország erős kézzel belenyúlt az akkori világ, de a jövőnek is rendjébe. És míg e világtörténelmi momentumot a külföldi irók lehet mondani kivétel nélkül méltatják,